Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Eltékozolt ország

2008.05.19

Kedves Laci!

 

Örültem levelednek, hisz rég olvastalak, ám amit írtál már nem volt olyan vidám. Nem lehet könnyű feldolgozni, hogy 32 év után 54 évesen az „utcára” kerültél, munkanélkülivé váltál, pont akkor, amikor fiad az utolsó évet járja a főiskolán. Fiatal vagy a nyugdíjhoz és idős ahhoz, hogy két kézzel kapjanak utánad a munkaerőpiacon.

Jaj!

Látod, most zavarba vagyok. Közel én is ilyen korú vagyok (48) és bizony nagyon idegen tőlem a szó: „munkaerőpiac”. Te mondd? Kik találták ezt ki? Mintha azt hallanám jelbeszédben, hogy az ember egy árucikk, melyet adnak, megvesznek. Ha nem kell senkinek, mert idősebb, vagy fiatal még és szülni akar, netán kövér, vagy sötét a bőre, túlképzett, vagy, épp ha alulképzett stb., akkor meghurcoltatik. És ha meghurcoltatik odavész a még megmaradt egészsége is. Nem csodálom, hogy rosszabbodott a szívbetegséged. A munka néhány hónapja már nem visel meg, mégis azt írod, hogy fáradékonyabb vagy. A lelked terhei duplájára nőttek, az évekig ígérgetett fenyegetés ebben az évben valósággá vált. A lélek – tudom, te racionálisnak mondod magad, és nem hiszel benne -, és a szeretet jelképe a SZÍV, s amikor „fáj a lélek, fáj a szív is”.

Ésszel fel nem érem, azt, amit írtál. Nem vagyok ehhez elég „dörzsölt”. Elképzelni is alig tudom: „… A háttérben multinacionális, nemzetek feletti kapitalista birodalom harca áll, amelynek csak játékszere a demokratikusnak hazudott Európai Unió…”

Túl bonyolult már nekem ez a világ!

Miért olcsóbb a nádcukor, mint a répacukor? A nádcukrot nem Brazíliában készítik? Onnan ide hozni, nem túl drága? Miért szüntettek meg 13 cukorgyárat Magyarországon? Miért maradt csak egy, amikor az a hazai szükségletnek csak 1/6-át termelik meg? Miféle rendszer az, amikor a bezárásokért a tulajdonosok az EU-tól „szép pénzt” kapnak?

MI VAN?

Megdöbbentem, amikor azt olvastam leveledben, hogy a cukorgyárak bezárása, akkor válik véglegessé, és csak akkor kaphat pénzt a tulajdonos (aki persze régóta külföldi), ha a gyár összes épületét lerombolják. Azt írod, a szolnoki gyárat már bontják. Még a lehetősége sem marad meg annak, hogy az elhagyott gyárépületet később valamilyen üzemi célra egyszer még hasznosíthatják.

Azt írod, hogy ki vagyunk szolgáltatva?

A gyár dolgozóit elküldték. Téged is. Március óta most kezdtél a harmadik tanfolyamba. Elvégeztél egy gyorstalpaló frissítő masszázs- és egy vagyonőri tanfolyamot? Most meg számítógépes alapismereteket tanulsz. És mégis kilátástalannak látod a helyzetet? Miért is? Ja persze! Azt is írod, hogy a papírgyárat is bezárták ott Szolnokon. Értem. Azért is pénzt kap a tulajdonos az EU-tól?

„… Majd csak boldogulok valahogy, nehezebben, mint eddig, jóval kevesebb pénzért, azt a néhány évet már csak kihúzom valahogy a nyugdíjig, remélem…” – ezt írtad. De mi van azokkal, akiknek nem csak néhány évük van a nyugdíjig? Mi van a fiatalokkal?

Most ismét – sokadszorra – az a kellemetlen érzésem van, hogy a magyar nép valahogy ki szeretné „bekelni” az időt. Azt az időt, amelyik szerinte: átmeneti. De soha nem gondol arra, hogy vannak gyerekei, vannak itt fiatalok, akik szintén nem kapnak munkát, nekik még nyugdíjuk sem lesz?

Bele se gondol, hogy mi lesz, ha országunkból szemétlerakót tervez kialakítani az EU!!!! Meg raktárak bázisát. Mi lesz akkor a szépséges szép tájainkkal? Mi lesz a történelmi emlékeinkkel? A mezőgazdaságot tönkretették, most az iparon van a sor. (???) 

A fiad, ha kezében a diploma, külföldre készül. Mint a többi sok száz másik társa. Te se haboznál, ha fiatal lennél és beszélnél egy másik nyelvet is a magyaron kívül.

Mindenki döbbenten, bénán figyeli, mit tesznek a milliárdosok, mit tesz a kormánynak nevezett érdekcsoport „pofátlan pökhendiséggel” ezzel az országgal. Döbbenten, némán és betömött szájjal.

Te, fájlalod, mások is fájlalják. Mi egyöntetűen fájlaljuk és jajongunk megásott sírunk szélén. És nincs egyetlen társadalmi csoport sem, aki pofon vágná a sok jajongót, hogy kábult álmából felébressze, akik radikális változásokat csikarhatnának ki.

Azt írod, az emberek fáradtak, becsapták őket.

Én meg azt mondom, hogy „befogták a szájukat”. Kaptak végkielégítést. Fizették nekik a tanfolyamot, majd odalökték a dögevők elé őket: Védd magad!

Mindenki a pillanatnyi túléléséért küzd és mindeközben, miközben sebeinket nyaldossuk, a hatalom birtokosai tovább fosztogatják az országot.

Hát nem csodálom, ha úgy látod, hogy a Világegyetem emocionális és morális értelemben is halott. Vagyis érzéketlen, közönyös és becstelen (három halálos vétek).

Talán ez is oka annak, hogy a környező országok népe redszeresítette a „magyarveréseket”.

„… Ma már kevesen gyönyörködnek az emberben.” – írod – és azt is, hogy: nem kell sem szeretni, sem elfogadni senkinek senkit, csak egyszerűen békén hagyni a másikat. 

Szerintem, meg bántani nem kell, de törődni egymással igenis kellene.

Arra persze nincs szükség, hogy „ahol lehet, tegyünk keresztbe”, meg a próbálkozásokra sincs szükség, hogy a másik embert „lealjasítsák”.

Úgy tűni, egyöntetűen rohanunk saját pusztulásunk FELÉ.

Olvasom a neten a hírt: az EU 2008-2011 között a széndioxid kibocsátást kb. 27 millió tonna/év kvótában határozta meg, melyet lebontott egyes gyárak szintjére is. A magyarországi cukorgyárak széndioxid kibocsátását 311 ezer tonna/évben határozta meg. Pl. a szerencsi cukorgyár 57 ezer tonna/év kvótát kapott.

 

És mit ad az ÉG?! Ennek a kvótának piaci értéke van! Méghozzá a 2008. februári árfolyam szerint 111 millió forint. Mivel azonban szigorítások várhatók az EU-ban, ez az érték elérheti év végére a 150 millió forintot is.

 

A külföldi tulajdonba került cukorgyáraink megszüntetése tehát gazdagodás forrása. Persze nem a magyarnak! A fenti kb. 311 ezer tonna/ év kvóta értéke elérheti a 906 millió forintot, ha a kvótát a tulajdonos eladja egy másik gyárnak. Márpedig eladja, mert megteheti.

 
 

Amikor a férjem elmagyarázta, a fejemre csaptam. Álmomban sem fordult volna meg a fejemben, hogy árúba lehet bocsátani a széndioxid kibocsátást. 

Persze van itt még más haszon is. Ha a tulajdonos megszünteti a magyarországi cukorgyárait, akkor a külföldön lévő gyárában készített cukornak magasabb árat szabhat a Magyarországon keletkezett új piacán.

Szóval:

- egyrészt, jutalmat kap az EU-tól, hiszen csökkentette a széndioxid kibocsátását, és persze lerombolt egy gyárat, amelyik szennyezte a levegőt,

- másrészt eladta a kvótát,

- harmadrészt pedig saját országában működő cukorgyárainak piacot biztosított,

- negyedrészt valószínűleg saját országának a kormánya is támogatja majd őt, hiszen nem növelte a munkanélküliek számát, vagyis saját nemzete kormányát nem terhelte munkanélküliek tömegével.

Minden megszüntetett magyarországi cukorgyár német és osztrák gyárak működését hosszabbítja meg. (?) Itt emelkedik a munkanélküliek száma, csökken az ipari létesítmények száma, köldökzsinórra kapcsolnak minket, amit bármikor le lehet kapcsolni, ha esetleg nem jól viselkedünk.

És ehhez asszisztál a mi tevékeny kormányunk? Majd bele szakadnak a nagy munkába, hogy buták és betegek maradjunk? Jámborság, béketűrés a népünktől EZ, vagy közönyösség, esetleg butaság, hogy nem állunk végre a sarkunkra?

Aki tehetős, az magániskolákban tanul, a többiek meg legyenek bolti eladók, raktárosok, vagyonőrök, frissítő masszőrök, nagy fizikai terhet bíró betanított és segéd munkások. Majd épül sok üzlet, raktár, szemétégető. Szállodáinkban, gyógyfürdőinkben külföldiek frissülnek és pihennek, mi meg majd segítünk, és vigyázunk értékeikre.

Ez, egy szép jövő képe. Elkeseredetten meghúzni magunkat, nehogy az se legyen, ami most van! Igaz a néhány éve még igen elmaradott Románia úgy elhúzott a fejünk fölött, hogy már nem is látjuk. Vajon ki ezért a felelős? A „lusta” magyar? Az a magyar, akit minden országban szívesen dolgoztatnak, mert erőn felül is képes húzni az igát?

 

Hát én másként látom…

Ma is érvényes az alábbi vers, amelynek végre azzá kellene válnia, amiért a költő megírta:

Váci Mihály: Még nem elég!
 
Nem elég megborzongni
De lelkesedni kell!
Nem elég fellobogni,
de mindig égni kell!
És nem elég csak égni
Fagyot is bírjon el,
Ki acél akar lenni,
Suhogni élivel.
 
Nem elég álmodozni,
Egy nagy-nagy álom kell!
Nem elég megérezni
de felismerni kell!
Nem elég sejteni,
Hogy milyen kor jön el;
Jövõnket? tudni kell!
 
Nem elég a célt látni;
Járható útja kell!
Nem elég útra kelni,
Az úton menni kell
Egyedül is! Elsõnek,
Elöl indulni el!
Nem elég elindulni,
de mást is hívni kell!
S csak az hívjon magával,
Aki vezetni mer!
 
Nem elég a jóra vágyni:
A jót akarni kell!
És nem elég akarni:
De tenni, tenni kell!
A jószándék kevés!
Több kell:- az értelem!
Mit ér a hûvös ész?!
Több kell: -az érzelem!
Ám nemcsak holmi érzés,
De seb és szenvedély,
Keresni, hogy miért élj,
Szeress, szenvedj, remélj!
 
Nem elég-a Világért!
Több kell: -a nemzetért!
Nem elég: -a Hazáért
Több kell most: -népedért.
Nem elég: Igazságért!
- Küzdj azok igazáért,
Kiké a szabadság rég,
csak nem látják még,
hogy nem elég!
Még nem elég!

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.