Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Levél Évának

2010.07.20

Kedves Éva!

Olvastam a blogodra írt gondolataid (http://everigel.blogspot.com/2010/07/homo-proponit-deus-disponit.html) , és néhány gondolatot szeretnék hozzá fűzni.

Ezt írtad: Itt mondok köszönetet Szabó Zsoltnak és segítőinek a szervezésért. Megadták a lehetőséget, helyszínt és időpontot (kérésemre péntekről áttették szombatra), és hogy nem szerveztek ránk másik „fontosabb” előadást, mint tette egynémely szervező az előzetes megbeszélés ellenére a tavalyi Hconon, amikor a regényírásról szóló előadást hirtelenjében épp akkorra időzítették.

Kedvesek vagytok, aranyosak, bezzeg amazok aljas számító banda, direkt azt akarták, hogy ne legyenek látogatóink?

Bizonyára elfelejtetted, de én őrzöm még azt a 2009. május 29.-én íródott leveled, amelyben mint Egyesületi vezető fordultál hozzám és a válaszomban a következőket írtam neked:

„ Kedves Éva!
Igen hallottam az Egyesületetekről, gratulálok a kitartásodhoz és céljaitokhoz! Tiszteletreméltó az a segíteni akarás, az a sok-sok energia és törődés, amellyel a pályakezdőket segíted.
Örömmel adunk helyet a "kimte" bemutatkozásának a HungaroCon-on, július 25.-én délután. Sárdi Margit és Szabó Sándorék szereplése között. (Még pontos időbeosztás nincs.)
Az antológia árusításába is besegítünk.
A külön társalgót a kollégiumban szeretnéd, vagy a JAMKK-ban? Megírod és intézem.”

És olvashatjuk Onsai bejegyzését is, miszerint szólt, hogy egy másik előadónak éppen az az időpont felel meg, de ő csak jön és menne is a pici babával, míg Ti maradtatok, és lehetett volna áttenni a bemutatkozást egy másik időpontra, de ti nem kértetek belőle.

Ezt írtad Éva:  Az más kérdés, hogy miként tarthat valaki előadást a regényírásról, amikor mindössze két regényt préselt ki magából nagy nehezen…

De nem kell a párhuzamos előadást tartót lehúzni, hogy magasabbnak látszódjunk, mert a jó szándék kifejezése teljesen értelmetlenné válik. Ez a hozzáállás erősítheti a belső kapcsolatokat, mert közös ellenséget állít, de rombolja a sci-fi közösség összetartó erejét, amiért állítólag mindannyian küzdünk. És most már tényleg úgy látom, hogy nem kellene  küzdenünk. A küzdés ténye magában hordozza a fegyvert. Jó lenne letenni a szavak-kardját, eldobni a hamis emlékezést, előszedni a megbocsátást, ha valaha egymás ellen vétkeztünk, és valóban, tényleg és ténylegesen az összefogással foglalkozni.

Ezt írtad még Éva: A grafikusok és szerzők egy része általunk lett ismert és felkapott. Ezért továbbra is várjuk az ajánlásokat, de elhárítjuk a kételkedőket, fanyalgókat és a két kicsi kezüket kaján örömükben összedörgölőket.

Dubito ergo cogito, cogito ergo sum, sum ergo Deus est. És ha már René Descartesnél tartunk: „Ha... többek életét és munkáját összekapcsoljuk, együttesen mindnyájan sokkal messzebbre jutunk, mint külön haladva bárki is eljuthatna."

Kik azok, akik "két kicsi kezüket kaján örömükben összedörzsölik"? Bizonyára ők nem az összefogás hívei, ha léteznek egyáltalán, ám ami bizonyos: a gyanakvás megöli azokat a célokat, amit blogodon külön hangsúlyozol: Célunk a segítségnyújtás, hogy örömet szerezzünk másoknak a kiadványainkkal, programjainkkal, támogatásunkkal.

Ezt írtad: Ráadásul minket nem fenyeget olyan veszély, mint némely más egyesületet, ahol lassan már szokássá válik, hogy a mindenkori főszerkesztőt önkényeskedéssel, a hatalmával való visszaéléssel gyanúsítják, és ellehetetlenítik.

Mondjuk ki az őszintét! Az első szerkesztő ( azaz Te) az Egyesület vezetőségének tudta nélkül hirdetett pályázatot. A tényt a vezetőség a netre kitett pályázatból tudta meg, holott egy olyan Karcolat pályázatot már támogatott az Egyesület, ahol nem volt lehetőség díjban részesíteni az alkotókat.(És akkor még nem voltál Avana tag.) Akkor a vezetőség maga ajánlotta fel a díjat, maga küldte meg a nyerteseknek az ajándékkönyveket, és valószínű, hogy semmi baj nem lett volna ezzel az akcióval sem, ha a szerkesztőnő javasolja a vezetőségnek, írják ki a pályázatot. Minden további nélkül beleegyezett volna az a „némely más egyesület”, amelyik azóta is arra kéri a projektvezetőket, hogy korrektül tájékoztassák a vezetőséget és a tagságot tevékenységükről. Ha új blogot nyitnak, akkor oda tegyék ki, hogy mely egyesület projektje az, melyen dolgoznak, hogy ne kerüljenek olyan helyzetben, mint pl. a Pályázatfigyelő lapjain megtalált pályázat esetében, amikor is hiába kértük a szerkesztőt, nem írta át a felhívást, mert nem talált bizonyítékot arra, hogy a kiadvány azé a bizonyos „egynémely egyesületé”. Kérdés, hogy Te, mint egyesületi vezető, mit cselekednél, ha az általad megbízott projektvezető ilyen önkényesen cselekedne?

Az alapvető szabályokkal, a csapatszellemmel és az egyéni munka értelmezésével van itt a baj. Ha mindenki maga dolgozik, és maga dönt, fölösleges közösségekbe szerveződnünk.

De ha egy szervezeten belül dolgozik valaki, annak oda kell figyelnie a közösségre is. Pl. így: Gyerekek! Én ezt és ezt tettem eddig, most arra készülök, hogy … pl. az írószövetségben bemutatót szervezek … új blogot nyitok, mert a honlapot nem tudom szerkeszteni… stb.

Tegye, de értesítse az Egyesület tagságát, hogy biztosan tudjon a rendezvényről és, biztosan rátaláljon a blogra, amelyre büszkén tekinthet, mert ott van kiírva a közösségnek a neve, melyhez ő is tartozik.

Ezt Te írtad Éva: Egy főszerkesztő azért főszerkesztő, mert megbízták és/vagy elvállalta a feladatot. Onnantól nem az a kérdés, hogy jól vagy rosszul döntött-e, hanem az, egyáltalán döntött-e. Attól nem lesz színvonalasabb egy kötet, ha boldog-boldogtalan belepofázik, és attól sem, ha ellehetetlenítik a főszerkesztőt.

Én meg amondó vagyok, hogy: Az Egyesületi vezető meg a főszerkesztő vezetője is. Ő is ingyen, és önkéntes munkában vállalta el a feladatot, és onnantól, amikor megbízták, és vállalta az a kérdés: jól, vagy rosszul dönt-e. Attól lesz emberibb egy egyesület, hogy mindenki elmondhatja a véleményét, de valóban nem lesz semmi sem színvonalasabb, ha valakit hamisságokkal ellehetetlenítenek, hazug ígéretekkel kábítják a csoportot és veszik rá, hogy forduljon a vezetője ellen.

Most már csak az a kérdés, hogy a sci-fisek közössége, milyen erkölcsi értékek mentén kívánja formálni a jövőt? Kívánja e formálni, vagy beleragad a kicsinyes, sárba ragadt, sehová, legfeljebb a széteséshez vezető, a kiábrándultak seregét gyarapító, hatalmi harcokba?

Valóban őszintén azt kívánja-e ennek a közösségnek a létező néhány vezetője, hogy összefogjunk, vagy inkább arra megy ki a játék, hogy egyeduralkodóvá, látszólag jobb és nemesebb csapattá váljon a másik csapatnál, és ennek érdekében nem retten vissza semmitől, attól sem, hogy elhomályosítsa a szemeket, hogy azok csak és kizárólag őt láthassák fényesnek?

Egy ismeretlen hozzászóló feltette a linket. El lehet olvasni Éva válaszlevelét

http://everigel.blogspot.com/2010/07/level-ildikonak.html?utm_source=feedburner&utm_medium=feed& és a a hozzászólásom, amely azt mutatja, hogy szeretnék lezárni egy olyan felkapott vitát, amit nem én kezdtem el, nem is érdekel, csak kötelességből, mint a megvádolt Avana elnöke tettem hozzá a magam emlékeit, és véleményét.

Egy ember, aki éppen Avana tagja is, valamit szóvá tett. Ebbe keverte bele Éva Avanát. Levelem csak és kizárólag erről szólt.

Nem ismerem a KIMTE működését, belső működési szabályait, céljait, tevékenységét. Éppen ezért kommentálni sem tudom. Semmi közöm hozzá, hogy egy szervezet, hogyan és miként oldja meg esetleges belső vitáit, hogyan kommunikál a környezetével, mindaddig, amíg nem keveri ebbe bele azt az egyesületet, amelyiknek vezetője, vagy esetleg a tagja vagyok, vagy ne adj isten személy szerint engem, függetlenül hovatartozásomtól.

A féligazságokat tartalmazó válaszlevélre pedig akkor és most se kívánok bővebben semmit hozzáfűzni. A múlt az emlékek mezejére kerülve vagy megszépül, vagy megcsúnyul. Kinek-kinek a habitusa szerint. Esetenként olyan "agyi fakkba" kerül, amelyik nem sok jelentőséggel bír és végül elfelejtődik.

Ha megdicsérek valakit, akkor dicsérek, de nem teszem mellé, hogy bezzeg azok a mások, egészen mást tettek. Ez ugyanis valójában burkolt üzenet ama bizonyos "mások" felé és igazából nem a dicséretről szól.

El kell olvasni a következő bejegyzést is, ami már arról szól, hogy "Tudsz befelé figyelni?".

Amondó vagyok, hogy mindenki végezze a saját megkezdett feladatait, nem kell egymást piszkálni közben, az élet anélkül is éppen elég nehéz. Ha mindenki szépen kisöpört a maga házatáján, utána elmegyünk egymáshoz háztűznézőbe.

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

szepenemberul@gmail.com

(Kállai Eszter Etelka, 2010.08.24 13:54)

Kedves Ildikó!
A "Szépen magyarul - szépen emberül" mozgalom
feladata változatlanul: Gyermekinkért, unokáinkért, 1956 - (2006/10)- 2012 - 2025 - 2048 - 2056 a méltó századikért...
A közös munka reményében Kállai Eszter Etelka

bodiildiko@digikabel.hu

(Ildikó, 2010.08.03 05:21)

Ezért is kell maradandót létrehoznunk,ami nem megy csak úgy, ha nem a vélt, vagy valós sérelmeinkkel, hanem a tehetséges alkotókkal és a művészettel foglalkozunk. Éva egy tehetséges író, remek szervező. Vezető típus. De nem hiszem, hogy azt kívánná, hogy mi itt tovább folytassunk egy terméketlen vitát.

folytatas@postafiok.hu

(folytatás, 2010.08.02 23:40)

'Esetenként olyan "agyi fakkba" kerül, amelyik nem sok jelentőséggel bír és végül elfelejtődik.' Hát igen, eltelik ötven év, és az egésznek nem lesz semmi jelentősége. Senki sem fog emlékezni sem az Avanára, sem a Kimtére. :(

folytatas@postafiok.hu

(folytatás, 2010.08.02 23:30)

Most látom, hogy az első beírásom után módosítottad a blog szövegét. Valóban hozzá csatoltad a végéhez ezt a linket is. Ezt eddig nem láttam.

folytatas@postafiok.hu

(folytatás, 2010.08.02 23:26)

A link egy weboldalra mutat, de azon belül két külön lapra. Te az előzményét linkelted, én a bejegyzésed folytatását. A többi viszont nagyon is igaz, az írott szót nehezebb érteni.

bodiildiko@digikabel.hu

(Ildikó, 2010.08.02 05:00)

Ez ugyanaz a link. Akkor is oda visz, ha rövidebb.
A szavak pedig csak szavak, nem látni az embert itt a neten, sem postai levélben. Az olvasott szöveg nem közvetít hangsúlyt, mimikát, gesztusokat. Megszűrődik az olvasón át. Ezért sokszor nem úgy érzékeljük, ahogyan a szavak írója személyesen mondta volna.

folytatas@postafiok.hu

(folytatás, 2010.08.01 22:18)

Ez egy másik link. Ismered, hiszen írtál oda is. Mondjuk szerethetőbb stílusban és tartalommal.

bodiildiko@digikabel.hu

(Ildikó, 2010.08.01 14:36)

Kedves Ismeretlen!
Hozzászólásom, véleményem beírtam a szövegbe, Éva levelének linkjével együtt.

folytatas@postafiok.hu

(folytatás, 2010.08.01 10:13)

A folytatásnak itt lenne a helye: http://everigel.blogspot.com/2010/07/level-ildikonak.html?utm_source=feedburner&utm_medium=feed&utm_campaign=Feed%3A+blogspot%2FjeTLm+%28Eve+Rigel+%C3%ADr%C3%B3i+blogja%29