Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Mi határozza meg boldogságunkat?

2014.10.10

 

fogyassz.jpgCsak legyen elég nagy a csatornarendszer! 

 október 7.


Ami a gondolatokat ébresztette:
https://www.facebook.com/notes/emberk%C3%B6zpont%C3%BA-orsz%C3%A1g%C3%A9rt-mozgalom/elker%C3%BClhet%C5%91-e-a-felt%C3%A9tel-n%C3%A9lk%C3%BCli-alapj%C3%B6vedelem-fna-bevezet%C3%A9se/387214894715775


Szóval…
Gabriel Newlen: Elkerülhető-e a feltétel nélküli alapjövedelem (továbbiakban: FNA) bevezetése? C. írásról jutott az eszembe:

Nem hiszem, hogy az FNA nélkül dől az egész pénzrendszer.
Ha dől, akkor ne az FNA legyen, amelyik megmenti.
Ami bedönti, az a…
mérhetetlen kapzsiság,
a munka nélkül szerzett vagyonfelhalmozás,
a képtelen és sok esetben erkölcstelen vágyak,
a fizetési akarat hiánya,
a törvények erőtlensége, életidegensége,
az erőszakszervezetek korrumpáltsága,
világunk beszennyezése,
erőforrásainak ellenszolgáltatás nélküli kifosztása…
és mindezek nem csak azokon csapódnak le, akik elkövetik, hanem és inkább az egyszerűen élő, a természettel összhangot kívánó embereken.

És igen!
A cikkíró is kimondja, hogy a mostani pénzrendszer átalakítása nélkül a FN alapjövedelem bevezetése is elképzelhetetlen.
Teljes szemléletváltás nélkül is elképzelhetetlen.
Amíg nem látjuk be, hogy nem önmagunkért, hanem másokért vagyunk e bolygón, ahogyan azt is be kell látnunk, hogy nem a tudatunk van bennünk, hanem mi vagyunk a tudatban és mi csak egyfajta adókészülékei vagyunk a Végtelen Világ Egységének…
Amíg nem társként tekintünk egymásra…
Amíg nem úgy tekintünk a bolygónkra, mint otthonunk otthonára, és senkinek se engedjük meg, hogy kirabolja, beszennyezze…
… szóval addig, hiába is öntünk még több pénzt a rendszerbe.

De most őszintén!
Tegyük föl, hogy kapjuk ezt a FNA-t. Veszünk is rögvest egy kiskertet rajta (mások meg mást, amivel kedvük van foglalkozni) és mivel mindenki kapja, reménykedem, hogy nem lopnak meg majd az első adandó alkalommal.
Igen ám, de hamar kiderül, hogy a kapott összeget kénytelen vagyok a környezetszennyezés okozta gondok ellensúlyozására fordítani. Növénybetegségek ellen, kártevők ellen, árnyékoló berendezésre a káros sugárzás miatt, talajfertőtlenítésre, vagy/és saját öntözőrendszerre, víztisztításra, a savas esők miatt.
A szétosztott FNA fedezni fogja azt a kiadást, a felmérhetetlen kárt, amit a mostanra „pénzes zsákok”, az elmúlt évtizedekben a bolygónak és vele a többségnek okoztak?

A legtöbb gondom azzal van, hogy a gazdaság-,
A pénzintézetek-,
A legtöbb szolgáltatás… magánkézben van, ezzel szemben…
Az oktatás-,
A betegellátás-,
A rendvédelem-,
Az igazságszolgáltatás,
A szociális gondok megoldása a maga segélyeivel az államé.
No, már most… a környezetünket, vagyis a mi életterünket beszennyező, minket megbetegítő, minket kizsákmányoló magánosok azt mondják, hogy inkább fektetnek be automatizálásba, mint emberi munkába, mert az drága.
Nem akarnak adózni, amiből az össznép által vezetővé választott „szolgák” az egyéb rájuk testált kiadásokat finanszírozni tudnák.
Ezért is mondom folyton, hogy nem munkanélküliség van, hanem fizetési akarathiány.
Rátestálják az államra (az állam mi vagyunk, azt ugye mindenki tudja?), a társadalom még dolgozó, alkotó, termelő, vagyis értéket előállító részére, hogy tartsa csak el önmagát, azokkal együtt, akiket ő maga nem akar megfizetni, (vele a betegeket, öregeket, gyerekeket, állami tisztviselőket stb.) mert ő inkább zsebre tenné az extraprofitot is.
Hogyan is akarna ő olyan feladatot ellátni, ami nem nyereséges? Mint pl. az utcát kiseperni, a füvet levágni, az árkokat kitakarítani. Az ilyeneket, mint éjszakai utcai világítás, fizesse csak az állam a beszedett adókból, vámokból, meg ahonnét akarja.
A vezető réteget mi bíztuk meg, hogy okosan gazdálkodjanak a beszedett pénzzel. Becsülettel, igazsággal ossza szét.
Amíg tehát nem érezzük át, hogy felelősséggel tartozunk embertársainkért, a természetért, addig hiába minden erőfeszítés.
Az FNA-t tőlük kell beszedni, vagy pedig munkát adjanak, és azt fizessék meg akkor is, ha a haszna annyi, hogy egészséget, tisztaságot biztosít az emberiségnek.
Egyáltalán nem járja, hogy azok, akik a tényleges értéket előállítják, csak éppen annyi bért kapnak, hogy másnap megint munkába álljanak.
Nem járja, hogy nincs kikapcsolódásra ideje, nincs pénze színházra, könyvekre, nem tudja megfizetni az oktatást, nincs segítsége, ha arra rászorul, mert a szociális háló nem elég sűrű.
Egyáltalán nem járja, hogy azok meg, akik kifosztják a bolygót és lakóit, azok meg dőzsölnek, pazarolnak olyannyira, hogy jövedelmükből a fél ország megélne!
A feltétel nélküli alapjövedelem (FNA) gondolata lehet nemes, de lehet valamelyik gazdag fejéből kipattant ötlet is, hogy saját termékeinek piacot szerezzen azáltal, hogy a lakosok által összegyűjtött összeget (a Nemzeti Jövedelmet) a mindenkori állami vezetőkkel szétosztatja.
Az FNA lehet jó dolog és lehet egy időzített bomba is.
Attól függ, mikor kinek a kezébe kerül, milyen változások mennek végbe az emberek fejében és, hogy milyen tervezés előzi meg.
Valóban elszakadhat a cérna, mert sok millió ember érzi úgy, hogy alattvalónak tartják őket, hogy csak odavetnek néha egy kis koncot, aztán azt veszik észre, hogy megbetegedtek, és senkinek se kellenek. Ellenben látják a pazarló luxust, a gondtalan napozást a tengerpartokon, a fényűző partikat és igen… lehet, hogy elszakad a cérna.
Isten óvjon akkor minden embert!

Szeptember 29.
 
A cikk (előző bejegyzésemben ott a linkje), nem igazán tér ki a reklámok manipulációira. Pedig fontos! Mert mi a reklám?
Termékbemutató.
Igen, ez volt az eredeti cél, aztán rájöttek - a pszichiátria segítségével -, hogy igényeket, vágyakat ébreszteni kiváló eszköz.
Egy dallam reggel a rádióban és máris egész nap azt dúdoljuk, még akkor is, amikor már az agyunkra megy, és nem akarjuk.
Egy fotó, egy plakát, kép a cigarettás dobozon. Villódzó reklámfelületek égnek be agyunkba. A televízió reklámjai mindezt együtt produkálják, és már léteznek illatosított katalógusok, kóstolóval egybekötött termékbemutatók. Egyedül még a tapintás érzékünk nincs manipulálva, de képzeletünk segítségével egy-egy jó fotó alapján el tudjuk képzelni a szőrme puhaságát.
A fogyasztói társadalom felpörgetésének eszköze a reklám.
Olyanokban is kialakíthat igényeket, akiknek esze ágában se volt, adott terméket megvenni. Valljuk be, sok esetben fölösleges az, amit megvetetnek ilyen módon velünk.
A dohányárukra elhelyezett elrettentő fotók a betegségtudatot táplálják, a félelmet piszkálják és nem csak azokban, akik vásárolják. Mindenkiben, aki láthatja. Az eladóban is, aki lehet nem is dohányzik. Nem hogy kötelezővé tették, egyenesen büntetném ezt a fajta negatív reklámozást. Azokat, akik ezt kitalálták hosszú börtönre ítélném, mert hosszantartó a hatása az ilyen reklámnak, akkor is ott marad a tudattalan mélyén, ha a tudatunkból már kisepertük.
 
Az egyébként hosszas elmélkedésre késztető cikk pontokba szedte érveit a Feltétel nélküli alapjövedelem fontosságát ecsetelvén. A 3. pont a bankrendszerről szól.
Maximálisan egyetértek az íróval, amit itt ír, miszerint; a bankrendszer tulajdonosi rétege (ők azok, akik sok helyütt a gazdaságban, a gyógyszeriparban és a reklámpiacon is érdekeltek) a hitelnyújtás kamataiból is szeretne gazdagabb lenni.
A betétet elhelyezőknek kevés kamattal, viszont magas kezelési költségekkel honorálja a takarékoskodását (holott ez valódi és nem virtuális pénz, ami utóbbit egyébként a bankrendszer régóta „megenged” magának), míg a kölcsönbe adott, fedezet nélküli virtuális pénzt (ha összeszámláljuk, mi mindent tesz rá) 60-70 % kamatra adja.
Mindenki kölcsönt vesz fel. Már régóta létezik automatikus hitelkeret, ha bankszámlát nyit valaki. Ott van a csábítás kisördöge: „Költekezhetsz, ha valamire vágysz, majd visszafizeted a következő havi fizetésedből!”
A bankok (már megint ez a szó (!) a megszemélyesített szervezet, mert sokakban így él, személyi felelősök, tulajdonosi réteg látványa, érzete nélkül) elérték, hogy a cégek ne kérjenek kézzel fogható pénzt, küldjék el pénztárosaikat, ne legyen fizetés (mondván, mert veszélyes, a gonosztevők szaporodnak /rajtik kívül is/), hanem legyen minden dolgozónak bankszámlája, bankkártyája (és vele csábító hitelkerete).
Így persze van bevétel a kezelésért, a kártyahasználatért és ez a cégek és az dolgozóik oldalon is egyaránt bevételt hoz a kasszába.
Sokan nem akartak bankszámlát. Pontosan ezért.
Vagy azért, mert egyre gyakoribb a 4 vagy a 6 órás munka (mellette a csúnyán elnevezett igazából megélhetési „fekete” munka), aminek az ellenszolgáltatásaként kapott bérből nem igazán javasolt bankszámlát fenntartani. Kitalálták hát – számlanyitási kedvünk fokozására, persze azt mondták, hogy megfékezni a bankok kapzsiságát -, hogy legyen most már úgy, hogy ha csak egyszer vesz fel pénzt valaki, akkor azért ne kelljen fizetnie. Azt találták ki, hogy „INGYENES” pénzfelvételnek fogják nevezni. Mindenki örült, mert mit is ébreszt az emberben az „ingyenes” szó? Mintha kegyet gyakorolnának. Nem? Mi meg köszönjük meg és legyünk hálásak. Mert ezt érzik sokan.

Szeptember 22.

A cikk tehát a fogyasztói társadalom témájával folytatja érveit.

:// Való igaz, hogy nem mindenki képes mindenre. Ez természetes. Mindannyian más és más dologban vagyunk jók, éppen ezért lehetünk mások segítségére. Kell a közösség, kell a munkamegosztás. Lehetőleg úgy kell, hogy minden ember azt a munkált végezze, amit szeret, amiben jó, mert tehetsége van hozzá, és a képességei adottak.

Különbözünk.

Erőnlétben, ügyességben, szellemi kapacitásban is.

Véleményem szerint, amit itt nekünk az ősközösség felbomlásáról tanítanak nem szimplán a bonyolódó, szaporodó feladatok miatt volt, hanem mert az erőfölény (akár fizikai, akár szellemi) mellett a KAPZSISÁG is színre lépett.

Azóta is él és virul.

Olyan sok fölösleges tevékenységfajtát hívtunk azóta életre, hogy a társadalom szövevényes lett, néha már-már életellenes, vagyis életidegen.//:

A cikk kiáll a fogyasztói társadalom mellett és el is árulja nekünk hogy szerinte az egyensúly feltétele a kereslet és a kínálat harmóniája.

:// Tegyük föl, hogy a férjem bútorokat készít, de csak fából, és csak olyanokat, melyek még 70-100 év múltán is bútorok lesznek. De tegyük föl, hogy én meg elhasznált rongyokból szőnyegeket szövök, amely tömör, nem lehet rajta átlátni, stabil szőnyeg lesz. Mindkettőnk álla felkopik azonban, mert a fából készült bútor drága, a tömör szőnyeg is. A piacon ugyanis tucat számra kaphatók faforgácslapokból készített olcsóbb bútor, és laza szövésű szintén olcsó szőnyeg is, melyek ugyanazt az igényt elégítik ki. Mindkettő tönkre fog menni hamar, mert olcsó anyagból, olcsó munkaerővel (vagy gépekkel) készítették, de mivel olcsó és szép, hát azt fogják megvenni.

Nos, én ezt látom, amikor valaki a kereslet-kínálat harmóniájáról beszél.

A tucat terméket gyártó egyre inkább reklámozhat (még nagyobb igényt teremthet), mert bevétele van, és meg is gazdagszik ezáltal, míg a stabil árucikket készítők eltűnnek az élőlénnyé kikiáltott „piacról”.

Így van ez a II. részben felemlített kolbásszal is, melynek 10 dekájában csupán csak 3,5 deka hús található, a többi adalék.

Vagyis a fogyasztói társadalom lényege: a vegyél többet és vegyél újat, a régit meg dobd ki, hiszen direktbe úgy készítettem, hogy hamar elromoljon, mert ha nem, akkor nem leszek olyan gazdag és főleg nem rövid időn belül!

Amíg tehát 30dkg kolbászt kell megenni, hogy az ember 10 dkg húst egyen, addig nincs rend, csak a természet és az emberek kizsákmányolása.  

Hiába van több jövedelem, hiába adnak az embereknek Feltétel Nélküli Alapjövedelmet (FNA), mint jogos járandóságot, ha az élelmiszeripar (ami persze nem állami cég, hanem magántulajdon, az FNA-t meg az államnak kell adnia az embereknek) nincs megregulázva, hogy pl. NEM tömegnövelhet és nem ízfokozhat, addig a fent említett KAPZSISÁG vérszemet kapva, a fenti kolbász és a benne található hús mennyisége tovább fog csökkenni.

De más területeken is hasonló lenne a helyzet.

A selejt, lábat gombásító, bokát, gerincet rongáló, egy évszakot se kibíró, lábról leszakadó lábbelit se akarok se magamnak, se a családomnak. De senkinek se.

(Vettem egy vekkerórát, a hagyomány miatt. Apukám ugyan bányász volt, de meg tanult önszorgalomból órákat javítani. Vettem, miatta, nem elemeset, rendes felhúzhatót – én kis naiv! - aztán 4 hónap után elromlott. Elvittem egy idős óráshoz - már egyébként fiatalt nem is látok, aki órákat javít -, ránézett az órámra és visszaadta. Mit mondott? Megmondom. Ne sértődjön senki! „ Ez nem óra! Ez kínai. Nyugodtan dobja ki, nem lehet megjavítani.”) 

Attól tartok komolyabb szemléletváltás nélkül csak az allergiások, gyomorbetegek, gerincferdültek (és lehetne még sorolni) csoportja fog nőni, ami persze jó dolog a gyógyszeripar tulajdonosainak, nagyobb részvényeseinek, de nem az emberiségnek és vele – nehogy már kifeledjük, mert ezt hagyományozzuk majd unokáinknak - a bolygónak sem, amely az életet biztosítja mindannyiónk számára.

https://www.facebook.com/notes/ildik%C3%B3-b%C3%B3di/err%C5%91l-jut-eszembe-iv/781740398560141 

2014. szeptember 21.

Ami  a gondolatokat ébresztette:

https://www.facebook.com/notes/emberk%C3%B6zpont%C3%BA-orsz%C3%A1g%C3%A9rt-mozgalom/elker%C3%BClhet%C5%91-e-a-felt%C3%A9tel-n%C3%A9lk%C3%BCli-alapj%C3%B6vedelem-fna-bevezet%C3%A9se/387214894715775

Szóval…

Gabriel Newlen: Elkerülhető-e a feltétel nélküli alapjövedelem (továbbiakban: FNA) bevezetése? C. írásról jutott az eszembe:

 

Hol is hagytam abba 18-án?

Ja, igen: a valódi lényeg: a PROFIT.

Szerintem.

A cikkíró azzal folytatja érvei felsorolását, hogy az ipari forradalom (a kezdetek idején emlékezünk ugye a géprombolásokra?) utolsó szakaszának titulálja korunkat, amikor is a mezőgazdaságban és a szolgáltató iparban is kevesebb emberre lesz szükség. Említi a telefonközpontok automatáit, amit egyszer valaki rögzítőre mond, aztán az fogadja az emberek hívásait, akik nem passzióból telefonálnak egy-egy szolgáltatóhoz. (Erről írtam a II. részben.)

:// De nem csak telefonon akarok emberrel beszélni, hanem vásárláskor a pénztárossal is. Mostanában egyre elterjedtebbek bizonyos multi cégeknél az automata pénztárgépek. Vásárolok, és még dolgozzak is meg azért, hogy fizethessek. Húzzam én le a vonalkódokat, keresgéljem ki a kódnélküli árucikkeket a választékból és vitázzak a géppel, amikor begyűri a bankjegyemet?  No, ne! A tulajdonos azzal spórol, hogy a vásárlóit magát dolgoztatja. Ez a kizsákmányolás magasabb foka.

Szégyen.

Interneten se szeretek vásárolni, mert sok esetben zsákbamacska. Ha nem jó, bizonyítsam, hogy nem én tettem tönkre?  Ha kicsi, legyen az én bajom, ha nem tudom megadni a méretem? Ha jogos a kifogásom, akkor csomagoljak, és masírozzak el a postára, majd várjak türelmesen néhány hetet, hogy kapjam a másikat, az épet, a megfelelőt, amikor mondjuk sürgősen kellett volna az a vásárolt holmi?

Gyűlölöm! Emberi társadalom emberek, és emberség nélkül. ://

A cikkíró így folytatja:

„… Ki mondana le a technológiai fejlesztések pozitív hozadékáról, csak azért, hogy munkahelyeket teremtsen, mikor a technológia elvileg a kényelmünket hivatott szolgálni? Visszalépünk 300 évet? Ugyan már…”

:// Ha elfogadjuk az elvet, hogy az embert a munka tette emberré… ha belátjuk, hogy a szellemi tevékenység, hat a cselekvésre, a cselekvések pedig visszahatnak az elmére, akkor feltehetjük a kérdést: Ha nem dolgozik (nem alkot) az ember vajon mivé fog válni?

A válasz valószínűsíthető. Igen, visszalépünk és nem csak 300 évet. Elképzelhető, hogy a társadalomnak csak egy része, akiket, és akik lakhelyét el fognak különíteni a társadalom másik részétől a fejlett technológia eszközeivel és robotkatonákkal, megfizetett őrzőkkel.

Lesz egy ún. „gettó” és lesz az elit negyed, amit áramos szögesdrót véd a lebutított, életét csak tengető, félvadállati sorban élő tömegektől?

Nem lennénk már mai is nagy bajban, ha a kiépített infrastruktúra nagyban károsodna? Ha kapnánk a nyakunkba egy kataklizmát, ami elszaggatná a vezetékrendszereinket, hány ember tudná, hogyan kell tüzet csiholni, kutat ásni, és nem egymást levadászni élelemért? Manapság hány ember ismeri a gyógynövényeket? Hányan tudnának tyúkot vágni és megpucolni, vagy házat építeni, ha mást nem lehet, hát vesszőkből fontat?

Lassan már írni se tudnak ceruzával, papírra (agyagtáblára), csak a mobil és a számítógép billentyűit tudják nyomkodni. Pedig az írás egészen más agyterületeket aktivizál, mint a gombok nyomkodása.

Amit nem használunk, az elsatnyul.

Ha nem használjuk az embertömegek agyát, elméjét, kreativitását, szellemi erejét, akkor az leépül, elvész. Kárba megy. És ez nem csak az adott egyénnek lesz kárára, hanem az egész emberiségnek.

Véleményem szerint, ha az elkényelmesedett emberiség a cél, aki vadállati módon próbál életben maradni, akkor egészen jó úton járunk, ha nem kérjük alkotásra.://

 

A cikkben egy engem egészen megrémítő mondat olvasható:

„… egyre kevésbé van szükség drága emberi munkaerőre…”

 

:// Vagyis… az ember által létrehozott, általa felépített…. Munkája (fizikai és szellemi), eredményeire a társadalom, uralkodó osztályának (akiket a tömegek emeltek oda, ahol most vannak) nincs szüksége… vagyis nem tart igényt az emberekre.

No, egészen szépen állunk! ://

 

A következőkben a cikk szélesebbre tekint majd, mégpedig taglalja a „fogyasztói társadalom” kérdéskörét.

(lesz folytatás, bár nem tudom… olvassa ezeket valaki? Érdekel mindez bárkit?)

 

2014. szeptember 18.

Ami  a gondolatokat ébresztette:

https://www.facebook.com/notes/emberk%C3%B6zpont%C3%BA-orsz%C3%A1g%C3%A9rt-mozgalom/elker%C3%BClhet%C5%91-e-a-felt%C3%A9tel-n%C3%A9lk%C3%BCli-alapj%C3%B6vedelem-fna-bevezet%C3%A9se/387214894715775

Szóval…

Gabriel Newlen: Elkerülhető-e a feltétel nélküli alapjövedelem (továbbiakban: FNA) bevezetése? C. írásról jutott az eszembe:

(Ami eszembe jut a következő jelek közé lesz írva: :// ….. //:)

 

A cikk az FNA bevezetésének szükségessége mellett teszi le a voksot. Arról szól, a mellett sorakoztatja fel érveit, indokait, hogy ti. szerinte miért is kell elkerülhetetlenül bevezetni. Valaki, a megindított társadalmi vitában így vélekedett: „… a hatalom úgysem engedné sehol a világon bevezetni…”

Erre reagál zárójelben a cikkíró: „… ez úgy hangzik, mintha a hatalomnak lenne bármi más eszköze manapság a megszorításokon vagy az adókulcsok fel- le tologatásán kívül, az egyensúlytalanságok kezelésére…”

 

:// Az első percben két kérdés vetődött fel bennem. 1- Kit tekint a cikkíró a hatalom birtokosának? 2 – És a valódi birtokosok milyen messzire mennek el a „bármi más eszközök” közötti válogatásban? Pl.: Dr. Csath Magdolna összefoglaló írása a Lugano-i tanulmányról: http://alfahir.hu/node/1415

A kötet itt is megrendelhető, és van már egy 2. kötete is:

http://www.magyarmenedek.com/products/3672/Luganoi_tanulmany_-_Susan_George.htm

Jelen esetben az első kérdésre az a válasz, hogy a cikk írója láthatóan a kormányok mindenkori vezetőit, tagjait tekinti a hatalom birtokosainak, mert, hogy ők döntenek az adókról.

Világunk „valódi” irányítói azonban a kormányhatalom mögött állnak. Ott, ahová a reflektorok már nem világítanak. Ezek a termelő- (a nyersanyag kitermelők is), és a szolgáltató- (ide tartoznak a bankok többségi részvényeinek tulajdonosai is) szektorok tulajdonosai, akik az extra (és az efölötti) profitjuk egy részéből finanszírozzák a politikai pártokat, vagy az ellenkampány (sok esetben kreált lejáratások) szereplőit. Eszközük (egyben fegyverük) a pénz, ami a mesterségesen felszított vágyaknak, igényeknek és tegyük hozzá, mert nagyon fontos: a félelmeknek is, jól bevált ellensúlyozó eszköze. Vagyis? …

Számunkra, a hatalomként előbukkanó politikusok, igazából a valódi hatalom fizetett alkalmazottai.

Egyetértek, hogy az FNA nem marxista utópia, és nem is az ingyenélők jutalmazása.

Miért?

A bolygónk a Föld, amely a Világegyetem szerves része, egyszerűen szólva nem lehet csak néhány száz család tulajdona. Vagyis a Föld senkié, vagy ha nem, akkor mindenkié, aki ide leszületik. Aki az ellenkezőjét állítja, az hazug és képmutató. Beképzelt zsarnok, vagy szolgalélek, aki vakon, kutyaként, követi némi koloncért cserébe azokat, akik sátáni módon kisajátították a bolygónk természeti kincseit.

Hiszem, hogy mindannyinknak joga van a javakhoz, a tisztességes élethez, az alkotáshoz. Hiszem, hogy többek vagyunk, mint ami látszik, mint ahogyan létezik a tudósok által is elismert sötét- (mert láthatatlan) anyag és -energia, úgy az ember is több a látható anyagnál. Hiszem, hogy ahogy egyetlen atommagban is, az emberben is óriási energia rejlik.

Hiszem, hogy értelmes munka vagy/és értelmes szellemi tevékenység nélkül senki nem akar élni. A létezés fájdalmas poklában, senki nem akarhat semmittevésbe süllyedni. Ha mégis van ilyen, akkor őket betegnek kell tekintenünk, akik a segítségünkre szorulnak, és be kell őket vonni a teremtő-alkotó közösségi munkánkba, mert ez válik mindenki javára. (Tudatosan kerültem a hasznára szót. Nem szabad mindent anyagba süllyedt létünkben hasznosság szerint osztályozni.) Ezzel segítjük ezeket az embertársainkat a szellemi fejlődésben. Segítjük, hogy örömük legyen, és elégedettek legyenek. //:

A cikkíró pontokba szedi érveit, a meggyőzését, hogy ti. megengedhetjük-e magunknak, hogy valamilyen formában nem vezetjük be a FNA-t.

Első érvpontja: A technológiai munkanélküliség.

:// Az a baj velem, hogy már a „munkanélküliség” szó létjogosultságát is megkérdőjelezem. A MUNKÁT olyannak tekintem, mint a számokat, ahol mindig van eggyel több. A MUNKÁT olyannak tekintem, mint a világegyetemet: végtelen mennyiségben létezik.

Mindig volt, van és lesz.

A világ nincs munka nélkül.

 

Olyan létezik csak, hogy ELLENSZOLGÁLTATÓI KÉSZSÉG.

No, az, az, ami nincs. //:

 

 2014. szept. 18.  16:11

 

De nézzük mit ír a cikk!

„… Ne szépítsük, valahol érthető, hogy a vállalatok a magasabb profit elérése érdekében fokozatosan válnak meg humán munkaerejüktől, sokkal olcsóbb és precízebb gépekre, computerekre cserélve őket. A gépek ugyanis nem éhesek, nem betegednek meg, nincsenek jogaik, nem védi őket szakszervezet…”

 

:// Mondjuk ki: a vállalat nem egy független lény. Van tulajdonosa, tulajdonosai, részvényesek, akik minden évben várják az aktuális osztalékot a nyereségből. Ők egyszer befektettek, aztán munka nélkül további nyereséget kapnak mindaddig, amíg vannak, akik dolgoznak a cégnél és eladható terméket állítanak elő.

Valahol egyáltalán nem érthető a számomra, hogy ezek az emberek miért más emberek nyomorúságán akarnak egyre gazdagabbak, és egyre fényűzőbbek lenni!? Akik maradnak a precíz gépek mellett azok – és ne szépítsük! – egyre többet dolgoznak, mert az elküldött dolgozókat a gépek teljes egészében mégse tudják helyettesíteni.

Tehát a valódi lényeg: a PROFIT.

Ha tehát a megtermelt javakat kevesebb ember között kell elosztani, akkor mindenkinek több jut. Nekem a bankrablók esete jut eszembe, akik kiiktatják egymást, hogy a „szajrét” ne kelljen harmadolni.

 A különbség csak annyi, hogy az egyik törvényes a másik törvénytelen. De tudjuk, hogy a törvények sokszor vagy betarthatatlanok, vagy megszegik őket (napjainkban ez nagy divat), de nagy általánosságban, és sokszor burkoltan, az uralkodó osztály érdeke szerint íródnak. És akkor még nem beszéltünk a törvényes törvénytelenségekről.

Aztán meg ott vannak a gépek, amik magukat gyártják, javítják. Nem fogyasztanak energiát? Nem kell hozzájuk kezelő, se nyersanyag? Nem is kopnak el? El se romlanak? Nem törnek össze, nem robbannak fel?

Nyilvánvaló a téves érv. A cél és a lényeg leíródott az előbb.//:

 

Ahol már hozzászóltam a FNA – témához:

https://www.facebook.com/ekomozgalom/posts/585553974881865?comment_id=585835058187090&offset=0&total_comments=10&notif_t=share_reply

 

Ildikó Bódi

Hogyan akadályozzátok meg, hogy a kereskedelem ne emelje duplájára az árakat? Ha az állam kifizeti az alapjövedelmet mindenkinek és nincs a kezében a gazdaság és a kereskedelem, vagyis képtelen gátat szabni az áraknak, mi a biztosíték arra, hogy néhány héten belül elértéktelenedik az alapjövedelem?

Válasz:

Asi Mindasi Ildikó Bódi: A még hiányzó láncszem: a digitális közpénzügyi rendszer! Tovább: https://www.facebook.com/notes/asi-mindasi/mit-nem-hallott-meg-orb%C3%A1n-viktor-a-felemelked%C3%A9s-hajnala/10150648987290022

 

Ildikó Bódi

Nagyon köszönöm! Asi tanulmányához kell egy csöndes, nyugodt hajnal. Talán benne lesz a megnyugtató válasz, hogy milyen változásokra lenne még szükség, mert amíg mindenki azt hiszi, hogy a "piac" egy gondolkodó lény, aki majd emberi kapzsiság nélkül szabályoz, számomra az alapjövedelem bevezetése csak értelmetlen energiapazarlás. Erre ösztönözné ugyanis a gyártókat és most a Földünk energiáira, nyersanyagaira gondolok. Elhamarkodott lépés lenne, mintha festéket adnánk sokak kezébe és ecsetet, hogy tessék a kerítést lefesteni, de a kerítés még nem készült el. Nem az alapjövedelem ellen szólok, nem! Csak félek, hogy ez megint csak valami "kirakatpolitika" lesz. Szájak betömve és onnantól kezdve már mindenkire rá lehet mutatni, aki nem képes kiemelni a mocsárból a fejét: Önhibás vagy. Nem szakértő vagyok, ezek amolyan megérzések, amit az élettapasztalat, kicsi emberismeret adott.

Másik válasz:

EMBERKÖZPONTÚ ORSZÁGÉRT MOZGALOM Írtunk erről korábban, ez nem olyan hosszú: https://www.facebook.com/notes/emberk%C3%B6zpont%C3%BA-orsz%C3%A1g%C3%A9rt-mozgalom/elker%C3%BClhet%C5%91-e-a-felt%C3%A9tel-n%C3%A9lk%C3%BCli-alapj%C3%B6vedelem-fna-bevezet%C3%A9se/387214894715775

 

Ildikó Bódi Olvasni fogom. Addig is vannak aggályaim, mint pl. a cikk elején a telefonközpontok gépesítése. Volt benne részem. Nem tetszik. Egyszer rendesen ki is borultam és letettem a telefont, miután azt kiáltottam: Emberrel akarok beszélni! És ezzel nem vagyok egyedül. A másik gondom a fogyasztói társadalomban, a vegyél többet és vegyél újat! Amíg 30dkg kolbászt kell megenni, hogy az ember 10 dkg húst egyen, addig nincs rend, csak a természet és az emberek kizsákmányolása. Hiába van jövedelem, ha az élelmiszeripar nincs megregulázva, hogy NEM tömegnövelhet és nem ízfokozhat. Vérszemet kapva ez a fenti kolbász és a benne található hús mennyisége tovább csökkenhet. A selejt lábat gombásító, bokát, gerincet rongáló, egy nyáron lábról leszakadó szandált se akarok se magamnak, se a családomnak. De senkinek se jó. Attól tartok komolyabb szemléletváltás nélkül csak az allergiások, gyomorbetegek, gerincferdültek (és lehetne sorolni) csoportja fog nőni, ami persze jó dolog a gyógyszeripar részvényeseinek, de nem az emberiségnek és vele egyúttal nem jó a bolygónak sem. De miután majd elolvastam az anyagokat ugye még lehet kérdésem?

............

2008. 06.08.

Mi határozza meg a boldogságunkat?

Mi a válasz a feltett kérdésre? A megszerzett anyagi javak mennyisége, vagy az, ha minél több jó kapcsolatunk van embertársainkkal? (Írtam már erről, pl. a „Miértek nyomában” c. monológomban is.)

Javaslom a tudatos önmegfigyelést. Naponta. Ha valóban „jól” figyelünk, rádöbbenhetünk, hogy vágyaink jórészét „mesterségesen” ültették tudatunkba. Ha kielégítjük is ezeket, nem hoznak tartós elégedettséget, boldogságot.

Egyik célunk legyen hát igényeink megfékezése. Ezt rendszeres napi meditációval érhetjük el, amikor nem kifelé, hanem lelkünk középpontja felé figyelünk.

Igényünk legyen arra, hogy több időt töltsünk gyermekeinkkel, közeli hozzátartozóinkkal, barátainkkal, és próbáljunk meg minél több beszélgetést kezdeményezni idegenekkel.

Baj van pszichénkkel – mert hatottak ránk a köztudatban kerengő nézetek, melyeket közöttünk szétszórtak  -, ha nem tudunk örülni azoknak a dolgoknak, melyek körülvesznek minket, amink van. Ezek a dolgok minden esetben kapaszkodót kell, hogy jelentsenek, még a legnehezebb élethelyzetekben is.

Baj van, ha már nem tudjuk úgy élni napjainkat, hogy annak minden percéért hálát adunk, mert képesek vagyunk a sok rossz mellett felfedezni a csodákat is.

Baj van, ha a vágyak egyre nagyobbak, és mi még többet dolgozunk, még kevesebbet sétálunk, játszunk gyermekünkkel. Ajándékot adunk neki, és ő mégis szomorú.

Baj van, mert nem nézünk az égre, a változó felhőkre, mert akkor nem látjuk a madarak röptét. Bánatos lesz az ég és árvák a madarak.

Kép

Baj van, mert nem hajolunk le a virágokhoz, hogy beszippantsuk illatukat. Elhagyatottak lesznek virágaink.

Kép

Baj van, mert úgy elrohanunk ismerőseink mellett, hogy észre sem vesszük őket és így kimaradunk abból, hogy megosszák velünk örömeiket. Öröme nem lesz így igazi.

 

Baj van, mert így elrohanunk önmagunk, és saját, valódi életfeladatunk mellett.

Mindez most azért jutott az eszembe, mert olvastam a buddhista közgazdaságtanról, akik szelídebb életformát javasolnak nekünk.

És tényleg!

Milyen jó is lenne visszatérni a természet ölére, legalább hétvégén! Körül ölelne a „csönd”. Az erdő zajos csöndje.

Képzavar. Mondaná egy irodalmár kritikus barátom. De én azt mondom, nekünk, akiknek a fülét a repülők, a gépkocsik, az elektronikus készülékek zaja rongálja, bizony az erdő hangjai nyugtalanítóak lennének. Oly erős az EGO bennünk, hogy lelkünket nyomja el, alig lehet lenyugtatni, elaltatni néhány órára, hogy végre azzal is foglalkozzunk, amiért e bolygóra érkeztünk.

Szeretni, megérteni, és egymástól tanulni.

Ne hidd el a hazugságokat!

2008.02.07

Dr. Szabó Endre: A civil társadalom megtette a magáét

A jelenlegi egészségügyi miniszter asszony egy lakossági fórumon hozzáállását összegezve azt mondta, hogy „a világ a profitról szól”.

Számunkra a profitnál fontosabb szüleink, nagyszüleink egészsége, gyermekeink nevelése és testi, lelki egészsége, családunk és tágabb közösségünk boldogulása, hazánk fejlődése. Nem hagyjuk, hogy gyermekeink és az egész társadalom rovására ez a szemlélet váljon uralkodóvá! 

(Magyar Nemzet,2008. február 6.)

Erről, ez jutott eszembe:

Beszélgessünk!

Sokat.

Használjunk ki minden alkalmat, hogy beszélgessünk embertársainkkal. Naponta írjuk le gondolatainkat, érzéseinket, vágyainkat. Írjuk le annak a világnak a tervét, amelyben, és amelyet élni szeretnénk!

Ne azt mondogassuk az embereknek, ami van, a panaszainkat ismételgetve, egy még rosszabb jövő képét kivetítve! Ezek rossz hatással vannak jövőnkre.

A minket körül vevő, és bennünk munkálkodó energiák (a gondolat a legújabb kutatások szerint kozmikus energia) igyekeznek azt megvalósítani, amit hittel hiszünk.

Minden emberben kivétel nélkül, mérhetetlen energia lappang. Hogy mégis miért nem nyilvánul ez meg? Mert félünk.

A környezetünk nagyon sokszor ismételgeti (nézzünk csak a médiára!), hogy minden milyen rossz és gonosz, nincs pénz a legalapvetőbb dolgokra.

Megértésünkre, empátiánkra, hiszékenységünkre apellálva, észrevétlenül félelmeket generálnak bennünk, elhitetik velünk, hogy mi egyedül semmit nem tehetünk, és mi azokat az energiakieresztő „szelepeket”, melyek nyitnák belső energiáinkat, rettegve zárva tartjuk.

Kétkedjünk a magyarázatokban!

Nézzünk le mélyen ősi, elnyomva tartott tudattalanunkba, amely ha figyelünk, elmondja, mi a hazugság és mi az igazság. Akkor hinni fogunk önmagunkban. Erőinkben, látni fogjuk, hogy a magyar nép erős és érett. Nem kell gyámkodó nagyhatalom, aki vezeti a „helyes” úton.

A „magyar” eredeti ősi nyelvünkön azt jelenti: Békés nép.

Nem lehet, hogy a „profitérdekelt csoportok” ezt használják ki?

Békések lehetünk, de ne hagyjuk, hogy becsapjanak minket. Békésen, ámde határozottan forduljunk ősi filozófiánkhoz, tudassuk önmagunkkal, utána a világgal is, hogy egészségünk, boldogulásunk fontosabb a hazai és az idegenek „profitjánál”.

A saját boldogulásunk nem más, mint gyermekeink és az őket követő nemzedékek boldogulása. Most alapozzuk meg a jövő emberének egészségét, tisztességét a félelem nélküli életet, a természettel összhangban való életüket. Ez a magyar nép „profitja”!

A magyar nép profitjától pedig Magyarországon ne legyen fontosabb semmi és senki más profitja sem!

A gondolat, a kimondott szó, hatalommal bír. Gondolva rá, kimondja és leírva, minden valósággá válik egy napon.

Tervezzünk jövőt!

Olyan jövőt, amely emberséges, és becsülettel élhető!

Ne hagyjuk, hogy bármilyen hamis szavak és ígéretek ettől eltántorítsanak!

Ha ezt tesszük, kinyitjuk erőink szelepét, gondolataink, vágyaink megvalósítására teszünk is, mert álmainkat, vágyainkat meg kell valósítani, mégpedig úgy, hogy az, az egész népünknek jó legyen.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Characteristic perineal measles methods: help: private.

(osoheforeo, 2019.06.04 10:28)

http://mewkid.net/buy-prednisone/ - Buy Prednisone <a href="http://mewkid.net/buy-prednisone/">Buy Prednisone Online</a> gcz.mxud.gyermekeinkjovoje.eoldal.hu.wqs.dt http://mewkid.net/buy-prednisone/