Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Mi jöhet a vonat után?

2009.12.14

Vonatsirató után

 

Ha már kisírtuk könnyeinket, ha már kellő ideig sajnáltattuk és sajnáltuk magunkat, akkor ideje talpra… akarom mondani sarkunkra, állni! Meg kell tanulnunk, hogy a kegyetlenül rossz dolgokat is a magunk javára lehet fordítani.

Kérdezhetnék: Mit lehet tenni ott, ahol a „sötét oldalt” szolgáló emberi roncslelkek vették át a hatalmat, és uralkodnak a jó emberetek és az Ő életük felett?

Egyetlen megoldás van. A szeretet.

A szeretetnek kell most szétáradóbbnak lennie (végre). Most már ideje figyelni egymásra és segíteni kell társainkon, szomszédainkon. Most eljött már az idő, hogy elővegyük, és leporoljuk a sifonérba rejtett „jó magyar paraszti eszünket”, találékonyságunkat!

 

Tudomásul kell végre venni, hogy az altatásból ébredni kell, mert a beadagolt „jó apátok vagyok” állam, igazából hátat fordított az embereknek és Istennek egyaránt. A gonosz szolgálója lett, míg mi „altatásban” tettük a dolgunk. Istent megtagadták, bennünket gyűlölni kezdtek, és a pénz lett az imádatuk tárgya. Az élet védelme helyett a hasznot figyelik, a sajátjukat, és nem a népe boldogulását, boldogságát tekintik feladatuknak.

 

Országunkat megalkotó és fenntartó emberek vagyunk. Magyarok. Találékonyak, kreatívak, ötletesek és igen jó kezűek.

Fogjunk hát össze!

Ne engedjük, hogy életünket lehetetlenné tegyék az ingyen élők, a gazemberek, akik ellopták mindazt, amiért szellemi erőinket, verejtékünket életünk nagy részét áldoztuk!

 

Bezárják a kisvasutakat, a szárnyvonalakat? Lehetetlenné teszik a munkába járást, az orvoshoz való eljutást, az iskolába járást és egyáltalán az életünk?

Ne engedjük!

 

Mindenki a maga falujában és a szomszéd faluval együtt gondolkodjon és cselekedjen!

Építsünk sínjárókat!

Szervezzük meg a járatokat!

Minden településen vannak kiselejtezett autók, de van elegendő fa, ha inkább abból akarunk építeni, és vannak ügyes kezű szerelők. Mutassuk meg, hogy minket nem lehet legyőzni, mert Isten velünk van.

Vegyük leltárba erőinket, beszélgessünk egymással, derítsük ki, hogy ki miben tud segíteni, és kérdezzük meg a lakosságot, hogy ki, mikor szeretne utazni.

 

Volt már példa. A gályarabok hajókat juttattak át a tengereken, most rabok nélkül, szabad emberhez méltón találjátok ki, hogyan lehet tovább élni olyan helyeken, melyeket a kormány elvakult, elvadult, a gonosszal lepaktált vezetők halálraítéltek.

Mondjunk rá nemet!

 

Sínjáróinkat hajthatjuk pedállal, húzhatja ló, de az ügyesebb szerelők használhatnak vitorlát és napenergiát is, ha drága az üzemanyag, vagy nincs rá pénz. Ha elkészültek az ötletes sínjárók, megfizethető áron, hiszen az utasoknak össze kell adniuk azt, amit eddig is fizettek a vasútnak, akkor hirdessük meg jó nagy hírveréssel találmányainkat, hogy egész Európa megismerje, láthassa hová vezette ez a kormány országunkat!

 

Sírjunk! Sírjuk ki minden bánatunkat!

De, ha már kisírtuk összes könnyünk, akkor álljunk fel, és kezdjük a munkát!

Csak így győzhetünk!

Mert győzni kell az igazságnak!

Segítsünk magunkon, hogy Isten is segíteni tudjon!

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Bajzafi@freemail.hu

(Timothy, 2009.12.22 17:51)

Találékony, ügyes kezű magyarok vagyunk,akik dolgozni, becsületes munkából élni akarunk. De akiket az ország szolgálatára választottunk, miért nem azok? Amint a székbe ülnek, amit egy ügyes kezű asztalos készített, elfelejtenek mindent. Fogyatkozunk. A született/születendő gyermeket nem emberlényként - adófizetőként tartják számon...