Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


MONETÁRIS MEGVEZETÉSEK

2009.03.09

EZT OLVASTAM:

MNO
A monetáris tanács mindent megtesz azért, hogy a pénzügyi piaci folyamatok ismét összhangba kerüljenek a reálszféra kilátásaival, ennek érdekében a jegybank ösztönözni kívánja a közelmúltban bevezetett forint– és devizapiaci likviditásnyújtó eszközök fokozottabb igénybevételét, és készen áll a teljes monetáris politikai eszköztár alkalmazására.

Ezt vasárnap közölte a jegybank, miután a monetáris tanács pénteken este és vasárnap ülésezett. A monetáris tanács megítélése szerint a bankszektor helyzete a közelmúltban bekövetkezett árfolyamgyengülés ellenére stabil, azonban a forintra nehezedő leértékelődési nyomás középtávon károsan hat a pénzügyi közvetítő rendszer tőkehelyzetére. Amennyiben az árfolyamgyengülés tartóssá válna, az importárakon keresztül közvetlenül és a várakozásokon, valamint egyéb közvetett csatornákon keresztül az inflációs cél elérését is veszélyeztetné – áll a jegybank közleményében.

(MTI)

 

Milyen jó, hogy megvezethetőek vagyunk. Mert fenti szövegből vajmi keveset értek. Nem tudom ki, hogy van vele, de valahogy úgy érzem, arra játszanak, hogy ne is nagyon értsük:

Pénzügyi piaci folyamatok? – vagyis a virtuális pénzgyártás?

Reálszféra kilátásai? – a bankok látják a gazdaság kilátásait?  Ja persze!

Likviditásnyújtó eszközök? – hogy a vállalatok fizetni tudják a magas kamatokat, amit az állam adott a bankok kezébe?

Mik is azok a „teljes monetáris eszköztár”-ak?

Inflációs cél elérését is veszélyeztetné?

Magyarázat nincs.

Varga István: Zsákmánylétünk c. írásából idézve:

„Miközben a társadalom és az állam elszegényedett, eladósodott, addig a külföldi hitelintézetek magyar leánybankjai az anyabankjaik jövedelmezőségét többszörösen meghaladó nyereséget realizáltak.”

Amikor azt mondják, hogy a közhatalom feladata a közjó SZOLGÁLATA. akkor minden egyértelmű. Vagy mégse?

Vagy mégse. Ugyanis a polgárok választanak képviselőket, dolgoznak, vagyis létrehozzák a nemzet vagyonát (fizikait és szellemit), vállalják a közterheket (az állami tisztviselők, kormányban helyet foglalók fizetését is, az elesett, hátrányos helyzetű rétegek segélyeit is stb.), ámde minderre rátelepedik a magánkézbe juttatott „PÉNZVILÁG” és csatlósaként (hamis szócsöveként) a MÉDIA.

Kezdhetjük a MÉDIÁVAL. Mit vesz készpénznek az egyszerű polgár? Amit az újság leír, amit nagy ívű emberek a tévében, rádióban elmondanak. Mit hallgat legtöbbet a magyar lakosság, mert nem jutnak el hozzá más csatornák? (Vajon miért?) Nem nevezném meg, mindenki sejtheti!

Ez a MÉDIA sok mindent elhallgat. Más dolgokat túlbeszél. Megint más dolgokat felfúj, és a durranás előtt - előjelek tisztázása nélkül -, leveszi a közbeszéd porondjáról. Vagyis korlátozza az emberek megismerési lehetőségeit, befolyásolja az információk áramlását. Mindeközben igénytelen életmintákat közvetít, torz erkölcsöt mutat be követendő példaként, figyelmet terel el lényeges dolgokról. Ilyen helyzetben az emberek zöme, aki ugyebár dolgozni kénytelen, hogy az eladható nemzeti termékeket előállítsa, az összefüggéseket képtelen felismerni, illetve kénytelen elfogadni a jól megkonstruált valótlanságokat. Ilyenkor már fel se tűnik, hogy a kormány több pénzt ad abortuszra, mint a koraszülöttek megmentésére. Ez is meg van magyarázva rendesen, ahogy kell, mint ahogyan a „BANKMENTŐ CSOMAGOT” is megértették az emberekkel. A vizitdíj eltörlése miatti bosszút is megértetik velünk: Rossz döntést hoztatok, most itt a 317 Ft-os euró. Ez is a makacsságotok miatt történhetett meg.

És elhiszik sokan. Bűntudatosan lehajtjuk fejünket, és már nem is merünk arra gondolni, mi lett volna, ha minden egészségügy magánkézbe kerül, vitték volna a tőzsdére, és most nekünk lenne a világ legmodernebb egészségügyi ellátása. (ÁLNOK HAZUGSÁG!)

A bankok magánintézmények. Abból élnek, ami nekünk a veszteséget okozza.

Ez a tényszerű igazság!

Pénzt alkotnak, sok esetben virtuális pénzt, ami mögött nincs reális érték. Ezt kölcsönzik az államnak, ami után jutalékot és magas kamatot követelnek.

Az állam meg kénytelen magas adókat kivetni, megemelni a járulékokat, mert csak így tudja finanszírozni a bankok követeléseit.

Mindez olybá tűnik fel a dolgozó polgárok előtt, hogy ugye a kormány költekezik, azért adósodik el egy-egy nemzet, pedig a valóság az, hogy a nemzetközi magánpénzvilág az, amelyiket nem érdekli, hogy hol kik és főleg hányan pusztulnak éhen miattuk.

A BANKOK pénzükért cserébe, beavatkoznak a törvényekbe, az államok költségvetésébe, mert semmi más nem hajtja őket, mint az, hogy a virtuális pénzükből valóságos pénzt realizálhassanak. Beavatkoznak a gazdaságba, a szociális és kulturális rendszerekbe, mert tévedés azt hinni, hogy szikrányit is érdekli őket az emberi létezés, az élet védelme, vagy a műveltség.

Az a kormány, amelyik elfelejtette a pénzügyi ismereteket, amelyik lemondott arról, hogy monetáris eszközök legyenek a kezében, az lemondott szabadságáról, eladta országát és népét.

Végeredményben azt láthatjuk, hogy a kormányok hitelt vesznek fel, hogy mentsék a bajt, csak azt nem láttatja senki velünk, hogy igazából a saját pénzét veszi fel hitelre, és azután fizet ismét visszafizethetetlen kamatokat.

M.A. Rothschil mondta:

„Engedjétek meg, hogy előállítsam a pénzt, és irányíthassam egy ország pénzrendszerét, s engem nem érdekel, kik hozzák a törvényeket.”

De ez is érdekes, amit egy magyar jegybankelnök mondott:

„A jegybank befolyást gyakorol a kormányra… Ha a kormány nem hajlandó költekezése visszafogására, akkor azt a jegybank ugyan nem tudja megakadályozni, azonban a piac bizalma a forint iránt olyan mértékben meggyengülhet, hogy ez a bizalomvesztés az inflációt felpörgeti és a jegybank az ország gazdaságának csak a teljes TÖNKRETÉTELÉVEL, lenne képes ellensúlyozni a kormány lépéseit…”

Vagyis a jegybank diktál, amely alkotmányellenes lenne – ha utóbb ezt a jogot nem illesztették volna be az alaptörvénybe. Vagyis belekotyog az alkotmányozásba, az országgyűlés fölé helyezkedett, így az eredeti NÉPFENSÉG, MEGSZŰNT!

John Kenneth Galbraith:

„Az egyetlen reménykeltő módszer… hogy a monetáris politikát törvényhozók által alkotott szabályoknak rendeljük alá.”

Az egyén, a közösség, a társaság és az állam is a bankok ügyfelei. Függő helyzetben lévő ügyfelek. A bankok ugyanis saját hatáskörükben döntenek arról, hogy kinek, mikor és főleg mire adnak kölcsönt. Ők döntik el, hogy a gazdaság mely szektora kaphat fejlesztésre pénzt és melyek azok, amelyiknek el kell tűnniük. És csakis az önös érdekek mentén. Ne legyenek illúzóink!

Nézzük közelebbről:

A bank nem ad pénzt a kis javítóműhelynek, ezért a műhely nem képes megjavítani a hűtőgépemet. Kénytelen vagyok új hűtőt vásárolni, de ennek egyúttal az is a következménye, hogy: 1. vagy kölcsönt kérek a banktól, mert ha nem, akkor 2. nem marad pénzem könyvre, színházra, a gyereknek csokoládéra, és 3. a hűtőgépgyártó fizetni tudja a banknak a maga által felvett kölcsönt, és 4. a kisvállalkozó tönkremegy, a javítóműhely munkásai munkanélkülivé válnak, és az állam elveszíti az adófizetőket.

Mi történt? A monetáris rendszer átrendezte a fogyasztásom, a társadalom értékrendszerét, miközben a kormánynak is látni engedte, hogy ő az úr. Mondhatja ezek után, hogy tegyék kötelezővé, hogy a segélyek, a fizetések átutalással történhessenek, mert akkor a forgótőke átáramlik a kezén, amelyből mindenképpen ismételten haszna származik. Jutalék, kezelési költség, pénzfelvételi tranzakciók díja, és persze a „mézes madzag”, hogy fizetése erejéig kölcsönt is felvehet a mélyen tisztelt ügyfél, ami ugye egy csábító alkalom és vele sokan élnek is sajnos. Ezzel be is kerül az illető egy spirálba, ami az esetek többségében le is húzza.

A társadalom pedig már mindent pénzben mér. Ami abban nem mérhető, az értéktelen és változtatni kell rajta. Igaz, hogy ez csapda, de sokan hisznek benne és ezért áll. Már nem lesz érték az egészségünk, a tanár, jövőt teremtő munkája, a gyerek felnevelésének költségei és munkája, a nyugdíjasok múltbéli munkája, ami a társadalmi megbecsülés és biztonság. Mindez a kiadási oldalon úgy van feltüntetve, mint támogatás és ez az, ami a nagy tudású „pénzembereknek” azonnal és elsőre szemet szúr.

Tévedés tehát azt hinni, hogy rossz ötlet a magyar bankrendszer kiépítése. Igen is igaz, hogy vissza kell követelni területeinket, a pénzpolitika által elrabolt területeket is. Aki nem ezt teszi az továbbra is a nemzetközi monetáris magánbankok malmára hajtja a vizet, akiket viszont abszolút nem izgatja, hogy itt Magyarországon hány ember véres verejtékes munkája az ára az ő luxusának, nem érdekli, hogy itt sokan éheznek, nincs tető a fejük fölött, vagy meghalnak.

Ez az igazság. És ezt mindenkinek tudnia, látnia és éreznie kell.

Összefogás.

Ez az egyetlen kiút.

Éppen ezt akarják megakadályozni, tehát nekünk, mindenkinek, aki a Kárpát-medencében él – de mindenki másnak is -, nem egymásnak ugrani kell, hanem összefogni és felállítani egy államilag ellenőrzött és szabályozott bankrendszert.

Aki bármit is szól, hogy itt a népek egymást gyűlölik, arról azonnal tudni kell, hogy az egységünk, az összefogásunk ellen próbál agitálni, és nem szabad egyetlen szavát se elhinni!

Magyarnak és Közép-Európa összes más ajkú nemzetének is, ezt üzenem.

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.