Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


ÉBRESSZÜK YOTENGRITET

2008.11.25

November 25. kedd

 

Gondolataim, keringnek, mint atommag körül az elektronok, és pályájukról nem akarnak letérni, hogy végre „megfogjam” őket és a szavak öntőformájába TÖLTSEM.

 

Már-már teljesen kiüresedett az elmém, de a világ mocska még most se engedi beáramolni hitem, hogy egyszercsak elkapom a hangzást, amitől felcsendülhet végre a dal.

 

A galád félrevezetés már belenyúlik az agyamba, az aljas képmutatással együtt úgy tekeregnek, mint valami parazita és tudom, hogy ki akar szívni mindent, ami az élethez, az emberséghez köt.

A mocsok, mi most a világban dúl, nem csak engem szigetel el mindenki mástól, hanem mindenki mást is egymástól.

Hogyan is lehet ember az ember a gépek, készülékek, az elektromos és mágneses impulzusok, az e-mailok, az SMS-ek között? Hová lett a személyes találkozások varázsa? Hová lettek a szemek a mimikák, a gesztusok, a hangok? Csak a gépek duruzsolnak, és betűket formáznak.

 

Amikor már elméd teljesen kiürült … most … vagy halottá válsz, vagy meditatív állapotba kerülsz, és keresni kezded kapcsolatot szellemvilágban maradt gyökereddel, melynek hívó szavát mégsem kellene félreértened! Nem halni hív, hanem éppen, hogy élni szólít.

 

Mindannyian egyek vagyunk. Egy masszából származunk, a kozmoszból, csak játékra hívtuk egymást, hogy anyagiasultságunkból még több szellemkvantumot teremtsünk.

Csak akkor láthatod az összképet, ha kissé eltávolodsz tőle. Pontosan úgy, ahogyan a festő teszi, amikor készülő  művétől hátrál kicsit.

Ha hátra lépsz csönded magányában, láthatod, hogyan szakadtál ki a szellemi masszából, hogyan születtél bele az élő, lüktető anyagba, és láthatod az anyagi szem számára láthatatlan ezüstszálakat is. Így jöttünk … legalábbis a legtöbben … és sokan mások is, akik végül durván eltépték ezt a „köldökzsinórt”.

Aki kiszakította lelkét Yotengrit ősmasszájából, az vakon és süketen tipor el minden élőt, magát a bolygót is.

 

Amikor már elméd teljesen kiürült, és egód mélységes álomba merült, a romokat is megláthatod, melyeket a masszából szököttek okoztak. Lelked jajong, és tetteket követel. „Mi végre van ez az állandó föl? Csak egyre föl, és hatalmat nekem? Minek, és kinek jó, ha egyre csak nő a fogyasztás, meg a gazdaság? Vedd csak észre, hogyan pazaroljuk szellemhazánk, szellemmasszáját! Hogyan gyarapítjuk így szellemhazánk tudását és erejét? Egyre többen jönnek, leszületnek, hogy gyarapítsanak, mert odafönn elfogy az erő. Miként lesz ebből egy másik, egy szebb új világ? Eleszik, korrodálják, szétzúzzák az emberek hitét, tudásvágyát, bizalmát és szeretetét.

 

Tárd ki lelked középpontját! Hívd segítségül őseid szellemét!

 

Ebben a világban a hazug, álnok és lelketlen világban csak megtörni lehet, beleszédülni az éjszakába? Nem! Ébresszük fel isteneinket!

Szólítsd a magyarság isteneit, ébreszd fel szavaiddal, hiteddel Ukkót, ős föld anyánk, és Gönüzt a naporcájú ősapánk!

 

Nagy dolgokra hivatott a magyar. Tudják ez sokan és rettegnek. Próbálják hitünket rombolni, bizalmunkat a legkisebbre állítani, melyek nélkül az élet csak vegetálás. Próbálják megértő békénket ellenségeskedéssé változtatni, világszerető és teremtő küldetésünket feledtetni.

 

De ne hidd el egyetlen szavukat se. Te csak ébreszd isteneid és áldd meg létezésük! Hited és gondolatod ébreszti őket, teszi őket ismét erőssé! Csak így érhetjük el, hogy hamis vezetőink, kiknek istene a pénz, elbukjanak. Yotengrit  ébredjetek! Alakítsátok az álnok matériákat szellemanyaggá, tisztítsátok meg az anyagi világot, a hóhérlétet élőktől!

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.