Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Régi naplóbejegyzés

2008.01.20

 Amikor még dolgozhattam, és nem "méltányossági gyesen voltam", sok-sok embert személyesen ismertem. Egy építésvezetőségen dolgoztam, ahol reggel és délután zajlott az élet, amikor indulásra, vagy épp befejezve a munkát gyülekeztek a melósok. Napközben csönd volt, máskor üresség, olyannyira, hogy én is az építkezésre mentem. Egy napon azután megjelent az irodaházból egy idős asszony, közel a nyugdíjhoz és közölte, másnap már ide jön dolgozni. Kiderült, hogy minden munkatársával rossz a kapcsolata, mert már senki nem maradt, akivel ne került volna összetűzésbe. Sikerült elérnie, hogy minden közös programból kihagyták, és ha megjelent még a beszélgetések is abbamaradtak. Öreg volt, de nem buta, se nem érzéketlen és érzékelte, hogy környezetében megfagy a levegő. Nem bírta ezt elviselni és kérte a főnökét, helyeztesse ki őt az építésvezetőségre. Nálunk hely volt, így lettem vele kolléga. Néhány hét eltelt, amikor megkérdezték tőlem volt munkatársai, hogy bírom a gyűrődést. Nem tudtam, miért kérdezik, hiszen amit az előzőekben írtam, arról csak ezek után lett némi információm. -Nekem semmi bajom vele. Jól kijövünk egymással. Hamar rájöttem ugyanis, hogy újdonsült kolléganőm figyelme periférikus, könnyen elterelhető, viszont pedánsan, szeret nem hibázni, szereti a pontos munkát. Teljesítményelszámoló, bérszámfejtő volt. Amikor a művezetők behozták hó végén az elvégzett  munkákról szóló különféle kimutatásokat Ella néni nekilendült és reggeltől ebédig meg sem állt. Megebédeltünk. Mindenből annyit csomagolt reggel, hogy engem is megkínálhasson. Jókat nevetgéltünk, majd, amikor már minden elemózsiát beraktunk a begyünkbe, dolgoztunk tovább. Nem szólhatott a rádió és nem volt beszélgetés ebéd előtt és ebéd után. Ha Ella néni megkapta a csöndet, ami a pontos munkájához szükséges volt, varázslatos, segítőkész nő lett belőle. Rengeteg tanácsot, főzési tippeket, trükköket kaptam tőle. Kaptam régi kedves történeteket, nevetést. Megtanultam az elfogadást, a másik ember szokásainak, elvárásainak tiszteletét. Ella néni élni tanított és neki köszönettel tartozom. Mindezért cserébe semmi mást nem kellett tennem, csak a megfelelő időben hallgatni. Ennyire egyszerű. Hogy mi köze mindennek a sci-fihez? Az égvilágon semmi. Ez az emberről szól. Az emberről, aki műveli, olvassa a sci-fit, és aki a sci-fi alkotásoknak is a szereplője. Minden ember egy külön Naprendszer. Ő a maga Napja, és ő kering e csillag körül. Látja a másik Naprendszerét, de minden esetben csak kívülről. Kívülről, felületesen szemlélve minden, de minden egészen másnak látszik, mint ami valójában. Sokszor mondhatnánk: "Ha enyém lenne az az élet, ami az övé, a sok lehetőséggel, bizonyos, hogy nem olyan ostobán élném, használnám ki, mint Ő." Fanatikusan, saját Naprendszerében élve, szembe fordul a másikkal, hadakozik, leértékel. De meg- és kiismerni már nem akarja. Hogy amaz mit akar, mit gondol vagy érez, annak kiderítését már nem vállalja fel. Az már hosszú és fáradságos munka. Ha mégis megteszi, övé a felismerés, hogy az a külön Naprendszer is a Világegyetem része, és ők azt, együtt alkotják. 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.