Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


EGY NAP A KÓRHÁZBAN

2008.09.25

2008.09.24.

Kevesebbet írok, kevesebbet olvasok, azért figyelgetem az eseményeket is. De nem volt lelkierőm véleményt írni.

A napokban megszaporodtak a családi gondok.  Csabának fájt a torka, Enikő meg egy napra kórházba került.  Csabának vettem egy doboz septofort-ot (sajnos másra nem volt pénzünk), méz volt itthon, teának valót is gyűjtöttem már, sorozatba főztem neki a csipke- és a bodzateát.

Enikőnek  nurofent vettem. Egy napunk ráment az SZTK+ kórház procedúrára, amiről csak az mondható el, hogy: SZÉGYENLETES.

Az egészségügy haldoklik. Benne az orvosok rezignáltan, a nővérek közömbösen fuldokolnak. A betegekről így már ne is beszéljünk! 

Egy elgennyesedett lábfej… kipucolása érzéstelenítés nélkül… megműtött láb, amely nem fér egyetlen papucsba sem, de csak el kell vele jutni a mosdóig, ám ott kifolyt a pisi, a takarító nem ér rá, mert a folyosót mossa… félő, így, hogy fertőződik a seb.

Egy cisztás tályoggal - amely eszméletlen, leírhatatlan fájdalmat képes okozni -, étlen, szomjan várakozni reggel kilenctől (akkor ivott egy korty vizet, amikor is bevette a fájdalomcsillapítót) – egy átvirrasztott éjszaka után - este hétig úgy, hogy egyetlen fájdalomcsillapítót se vittek. Ha az anya nem reklamál, még a lázát se mérik meg gyermekének. Lázmérőt kér… Mindenki közömbös. „Ez semmi!” – mondja a nővér, mikor az anya visszaviszi neki reménykedve a lázmérőt, ami 37, 5-öt mutat.  Nem baj, ha emelkedik a láz a szomjúságtól. „Ez semmi! Nyugodjon meg!”

Nincs infúzió. Nem kell!

Nem tudják elképzelni, mennyire fáj. Sajnos, nem tudják! Azt sem, hogy az anyai szív másnak hogyan fáj. Csak az övé fájhat. A másnak szíve sincs. „Rengeteg a beteg, megszűnt a p…-i kórház, tele vagyunk.” 

Nincsenek érzelmei ennek! (Gondolják ők!) Ez csak kötözködni tud, púp a hátunkon… „Menjen haza, mobilon tarthatják a kapcsolatot. Nem kell az ágya mellett ülnie. Majd mi vigyázunk rá!” (????)

Kapcsolat igen, érintés semmi! Modern kor, modern eszközökkel!

És meglepődik, amikor azt mondja az anya: gondolja végig, hogy most ott a maga lánya szenved már órák óta! Megdöbben a mondattól… És elképzeli. De orvos nélkül nem tehet semmit. Hol vannak az orvosok? Várnak valahol. Nincs altatóorvos.  Ezt nem hiszem el! Nem és nem!!!

Vérnyomást nem mértek. Semmit nem kérdeztek, csak aláírattak. A második már-már kiabálás után végre egy nyugtatót kapott a beteg. Vérvétel, EKG nem volt. Kicsikém! Azt se tudjuk, milyen a vércsoportod!

Aztán  este lett, jött a műtős fiú. Eljött  a perc és elvégezték a 10 perces műtétet.

Talán hittel hiszik, hogy bizonyos fájdalmakat mindenkinek át kell élnie, mert ami nem öl meg, az erősebbé tesz!

 

Én most mégis azt mondom:

ISTEN! Óvd meg az embereket, a XXI. század magyarországi kórházaitól!

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.