Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


EGYEDÜL RAJTUNK ÁLL...

2009.11.05

November 05.

A sokadik napja, hogy az ágyból a kézzsibbadás hajnali kettőkor kivet. Este hétkor majd megint gyenge leszek, mint a harmat. Ezt tette velem a stressz, az órával való variálás - ami az emberek manipulálásának egyik jól bevált fajtája -, no meg a jövő-menő frontok, amit meg valószínűleg, a nagyarányú környezetszennyezés bolondított meg. (És el ne feledjem, hogy napközben meg a folyamatos szédülés-, a csak pillanatokra fellépő arc- és szájzsibbadás van jelen.)

A számítógépet még nem akartam bekapcsolni. Korán volt hozzá nagyon. Olvasgattam hát a régi jegyzeteim, olvasmányaimból kiemelt mondatokat, melyek akkor megragadták figyelmem. Ezt olvastam:

„Isten a maga legmélyebb lényegében nem érzékeli az idő múlását, így helytelen volna azt mondani, hogy észrevett valami hibát, majd kigondolta, hogyan lehetne helyrehozni…

Isten ott van mindenütt, nincs köztetek távolság…

Egyedül rajtatok áll, sikerül-e Istennek megváltoztatni a világot…”

Később, úgy három óra táján bekapcsoltam a gépet és napi aktuálisokat keresve erre a félmondatra akadtam Szentmihályi Szabó Péter tollából: le kell venni a keresztet az olasz iskolák osztályainak faláról, mert az „kirekesztő” és irritálja az ateistákat.

Csaba, leszedi a feszületről a Jézust ábrázoló alakot, ha csak hozzáfér. Nem a kereszt irritálja. Azt mondja a feszületen lévőre: fáj neki.

A kegyetlenség irritálja a fiamat, amely az emberiség kollektív bűne. Erre a bűnre emlékeztet mindenkit, legyen az, más vallású, vagy épp a materializmus elkötelezett híve. Csabát valószínű, hogy ez a kollektív tudatalatti zavarja, és jóvá akarja tenni… mit is? A jóság, a becsület, a tisztelet, a szeretet ellen elkövetett vétket.

De ő nem számít! Ő autista.

Ő, csak egy autista.

Ő nem tudhatja – sok ember szerint -, hogy rossz mércével mérjük a nőt és a férfit, hogy eltorzult értékrendünkben mindenben a pénz a mérvadó, hogy ezt a mércét a gonosz, kényszeríthette ránk, és mi megyünk, követjük. Elhisszük, hogy a gyermeknevelést lehet hobbinak nevezni, elhisszük, hogy minden odavethető a szabad piac kényének, kedvének.

De nem!

Valami megmozdult lelkünk legmélyén.

Talán megüt a guta egyeseket, talán nem, de a nép valahogy most nem hiszi, hogy az oltásokkal az ő érdekében cselekszik a kormány.

Miért is?

Talán azért, amiért nem oly régen, és a jelenleg is, elfogadott költségvetés szerint is, az egészségügyet megnyomorítják, a várólisták egyre csak szaporodnak és egyre csak nyúlnak, lassan halállistává növik ki magukat. Ha akkor és ott, nem számítanak az élők, most vajon miért higgyük el, hogy a javunkat akarják?

És csodálkoznak, és feljelentést tesznek, mert valaki rémhíreket terjeszt.

Kollektív öngyilkosság?

Ha egy ország vezetői nem a népet szolgálják, ha a vezetők, legyen bármiről szó, csak a globális elit hasznát veszi figyelembe, akkor a nép kollektív tudata azt sugallja: nincs értelme tovább élni.

De!

Ha egyedül rajtunk áll, hogy Istennek sikerül-e megváltoztatni a világot... akkor igaz az is, hogy Isten úgy változtat, ahogyan mi szeretnénk.

Ha néhányak szemét bántja, hogy a régmúlt embere Isten egyszülött fiát kegyetlen kínzások közepette meggyilkolta, akkor vajon tényleg le kell venni a falakról? És vegyük le a templomok tornyáról is, mi több, romboljuk le a templomokat, hogy többé egyetlen sátánit se irritáljon Jézus halála!

Hagyjuk?

És ha igen… akkor legközelebb miféle tiltással állnak majd elő a pofátlanok? Adod a kisujjad és nyeli a karod? Legközelebb bűnnek tekintik a kimondott, a megélt, az adott és kapott szeretetet is, és akkor tiltva lesz eme érzelem?

… egyedül rajtunk múlik, hogy Istennek sikerül-e jóvá, jobbá változtatni a világot!

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.