Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


EURÓPAI ROMASRATÉGIA

2011.05.08

2011. május 8.

 

Olvasom a netes hírportárt: ma teli van cigányokkal.

Helyzet van. Itthon és a kontinensünkön egyaránt. Új stratégia, meg miegymás. Felzárkóztatni, felkarolni, beilleszteni, megvédeni, munkát adni, elfogadni. Ezek a kulcsszavak. És valóban. Látja az ember lelke, hogy ebben van igazság, csakhogy ott lebeg a kérdés: a jogok mellé (az élet joga mellé, amihez nekik és nekünk is jogunk van/lenne (!), kerülnek-e majd (mert mostanáig nem kerültek) kötelességek is?

Mire gondolok?

 

Íme:

Első helyzet:

 

Ragyogó napsütötte idő, száraz a föld, ideje lenne már, ha esne egy kis eső a veteményekre! Ülök a távolsági buszon, felszáll egy népes cigány család. Minden gyerek elfoglal egy-egy kétüléses helyet, a szülők egymás mellé ülnek. Az egyik gyerek a busz közepére hajítja az almacsutkát. Az apa felröhög. A másik gyerek sáros cipőjével (talány, hogy hol talált sarat) támasztja meg az előtte lévő ülést, az anya előbbre ül, észre se veszi. Az Adidas és a Najki cuccok koszosak és néhol szakadtak. A harmadik gyerek nagyokat kurjongatva valami népi nótát óbégat, az apa elől veri a taktust, porzik az ülés. A negyedik gyerek bömböl, mert az ötödik piszkálja. Győzzön az erősebb alapon, nem szól rájuk senki. Az az érzésem övék a busz, megtűrt személy lettem. Még jó, hogy az út csak húsz perc!

 

Második helyzet:

 

Ezúttal a helyi járat a helyszín. A tanárnő szavára mit se hallgatva már a buszmegállóban lázadó volt a két lány, elsőként léptek fel a tömegközlekedési eszköz lépcsőjére, megelőzve a harminc-negyven évvel idősebb korosztályt. Nekik még jutott hely. A kicsi csajszi fehér ingében, fényes fekete testhez álló nacijában felnéz a mellettem álló hetvenéves nénire, és röhögve szól:

- Ha udvarias lennék, most átadnám a helyem, de hát nem vagyok udvarias.

Mivel a tanárnő, mélymagyarságáról téve tanúbizonyságot hallgat, én már csak megszólalok.

- Ezt mi is észre vettük, nincs szükség arra, hogy még népszerűsítsd is. Amilyen szép vagy annyira szemtelen. Szégyellhetnéd magad!

Társára néz, felröhögnek, vállat rándítanak, és nem idézem mit mondanak. Az udvariatlanságot fitogtató előszedi a mobilját. Azonnal felhangzik teljes hangerővel valami cigánynóta (már megint?!), mire a néni el akarja venni tőle mondván, hogy fülhallgatóval kell a készüléket hallgatni. Az akció nem sikerül, ám a hátsó sor ülését elfoglaló fiúk közül az egyik, mintegy kontrázva bekapcsol egy másik mobilt is, így lesz teljes a hangzavar. Szerencsére ez az út csak tíz percig tart.

Harmadik helyzet:

Egy iskola folyosója a helyszín.

- Nincs órátok?

- Nincs, mert most takarítják az osztályt. Minket is tetűtlenítettek az orvosiban, mert Jancsika széthordta a kis dögöket. Hiába üzentünk a szülőknek, fülük botját se hajtották.  Kénytelenek voltunk mi fertőtleníteni a kis hapsit, de egy hét múlva megint tetvesen jött, és már négy gyerek kapta meg a vérszívókat.

Passz!

 

Negyedik helyzet:

 

Megyek a gyerekkel a járdán. Szembe jön a roma nagycsalád. Mondom is Csabának, hogy fejlődjünk egyes sorba, mert nem fogunk elférni. Még ez se elég. Ha nincs ott egy kerítés, ami megfogott minket, beestünk volna a kertbe. Utánuk nézek dühödten, de az egészből semmit nem vettek észre, vihogva mentek tovább. Hamarjában kísérletet teszek a következő járókelővel, hátha időközben valami varázslat folytán láthatatlanok lettünk. Kísérlet eredménye: láthatók, tapinthatók vagyunk, a hiba nem a mi készülékünkben van.

 

Ötödik helyzet:

 

Az örökösök eladták a régi kis parasztházat, amelynek öreg lakói, amíg éltek, szép kertet neveltek, az ablak előtt labdarózsa és más virágok ágyasa, a nyári konyha előtt gyönyörű fenyőfa magasodott, az udvaron ápolt pázsit. Öröm volt a szemnek a porta. Aztán látom ám, hogy az új tulajnak népes családja futkos a gyepen (gondolom is: no milyen szép portát kaptak, kertjük is van, éppen veteményezésnek van itt az ideje, szerencséjük van), igen ám, de a szoba ablakban egy kutya csóválja a farkát, a függöny meg félig leszakadt már, amit a régi tulajdonostól örökül kaptak. Nem baj, mondom magamban, majd belejönnek ők is, példát vesznek a szomszédoktól, és szépen beilleszkednek. Jó lesz ez.

Eltelt egy hónap, mire ismét arra járok. Nem ismerek a helyre.

A fenyőfa kivágására nem kaptak engedélyt, betartva a törvényt meg is van szegény öreg pára, igaz olyanná vált, mint egy mászófa, törzséből csonkok merednek jobbra és ballra, mert minden zöld ágától megfosztva,  csupaszan mered az ég felé. (Ugyan miért zavarta őket?) Az udvarról eltűnt a gyep, fényesre taposott a föld. A kertet felveri a gyom, a labdarózsát kivágták, a kutya nincs most a párkányon, de eltűnt az ablakról a függöny. Került viszont a málladozó vakolatú homlokzatra egy parabola antenna. Olyan a ház, az udvara és a kert, mintha egy pajkos kobold sivatagot varázsolt volna a környező szépen gondozott porták közé.

Ha látják az eltávozott lelkek, bizonyára velem, és a szomszédokkal sírnak.

 

További helyzetek is vannak.

Mondjam még?

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.