Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


FULDOKLUNK!!!!

2009.12.04

 

december 04.

Senki… csak az, aki megéli… senki más nem tudja, hogy milyen azzal a tudattal élni, hogy olyan mocskos világba szült autista gyermeket, amilyen ez a mostani. A hazug álnokság, a hamis csillogás, az erkölcstelenség, a külsőségek imádata, a tudás leértékelése, a tolvajlás világába.

Mindegy merre nézek. Lesüthetem a szemem. Akkor is azt látom, hogy eltiporják az „egyszerű” embereket, akik pedig egy régi hászid mondás szerint, a világ talpkövei.

Mindenki feszült, ideges, elkeseredett. Nem csak mi, akik autistákat nevelünk. Nem csak mi, akik életét tönkre tette ez a társadalom, ezek a vezetők, ez a politikai bagázs. Nem írok elitet, mert számomra az „elit” a nemzet érdekében tevékenykedve él. Ápolja a hagyományokat, tiszteli a kétkezi alkotókat, akiknek jólétét köszönheti és felkarolja az elesetteket, gyógyítja a betegeket, segíti a mássággal élőket.

Az emberek már nem is szólnak. Minek? Ha jót nem tudnak mondani?

Egy barátom azt írta, hogy javítania kellene a beérkezett novellákat, de nincs kedve … valamiért… Egyik kollégám lemondóan félredobja a tollat, mert éppen rádöbbent, hogy a kormány – ez a liba tolvaj (Ó hol vannak már a Ludas Matyik!), munkásembert gyilkoló – 25 %-kal rövidítette meg az étkezési utalványát, amelyből majd huszonöt százalékos ÁFÁ-val terhelt élelmiszert vásárolhat. Most jött rá, hogy ez bizony 50%-os elvonás, abból a pénzből, ami kb. 30 %-kal ér kevesebbet, mint tavaly.

Mindenki érzi, hogy becsapták. Kijátszották, kirabolták.

Mindenki látja, akinek van szeme hozzá, hogy mindeközben azok, akik ezt tették vele, dúskálnak a javakban, abban, amit az „egyszerű” emberek kemény munkával nemzeti vagyonná gyúrtak.

Valamiféle tétova reménysugár még él a szemekben. Néha. Itt- ott.

Ritkán felfedezheted.

És hogy mi van a mi szemünkben, akik segítségre szorulnánk, de helyette azt látjuk, hogy még a reményt is elveszik tőlünk?

Valakit meg kellene kérdezni, mit lát a szemünkben!?

Csökkentik az autisták oktatási támogatását.

Nincs kiépített középfokú iskolarendszer a számukra. Nem is lesz?

És ha felnő, akkor majd otthon ül egyik családtagjával, és mert nem engedik, nem lehet hasznos tagja a társadalomnak, miközben naponta a fejéhez vágják, hogy „ingyenélő”?

Alakítottunk mi egy egyesületet is, hogy az elkeseredésünk ne morzsolja szét a maradék életünk, mert autista csemetéink kiállni önmagukért nem tudnak. Megalakult ABIGÉL (a nógrádi autistákért), hogy keserűségünket alkotó erővé változtassuk, hogy megismertessük a társadalommal azt az életet, amit mi és gyermekeink élünk. De nem tehetünk semmit, mert a bírónő (nő ő a javából!) immáron harmadszor dobta vissza augusztustól az alapszabályunk, amit szinte alig változtatva, egy már bejegyzett egyesület alapszabálya szerint írtunk.

Nincs segítség.

Pedig mi lépni akarunk, kiállni gyermekeinkért, az emberekért, mert ők is sokat nyernének azzal, ha elmondanánk, ha megmutatnánk, ha …

Képtelenek vagyunk túlra úszni a bürokrácia hatalmasra nőtt taván. Erőinket elforgácsolja a megnyomorított életünk, és ha kibukkan mégis a fejünk a víz alól, akkor az igazságszolgáltatás nyom vissza, a maga szőrszálhasogató természetével.

Nem kapunk levegőt! Ki veszi manapság észre, hogy fuldoklunk? Nem csak mi! Mindenki a saját levegőjét keresi.

Hová jutunk így?

Egymás mellett, hangtalan sikollyal halunk. És nem lesz, aki megfogja a kezünk.

Istenem! Segíts!

 

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

xxxxxx

(Ildikó, 2009.12.06 18:33)

Kedves Graf!
Köszönöm a biztatást. Valóban nem kellene foglalkozni azzal, hogy ki mint gáncsol el minket abban, hogy történjen valaki. Valóban nem azon kellene "keseregni", hogy várakozunk a semmiben, hanem össze kellene ülnünk és meg kellene terveznünk a jövőt.
Ezt fogjuk tenni.
És tudjuk, hogy nehéz, de mi valóban szeretnénk minden embernek segíteni, hogy megmutassuk, hogyan, miként lehet az autistákat elfogadni, szeretni, hogyan lehet velük együtt élni. Mert nagyon fontos a megismerés.
Csak azt tudjuk szeretni és elfogadni, amit igazán ismerünk.
Szavaid valóban erőt adtak.

xxxxxx

(graf, 2009.12.04 06:16)

Ne add fel!Meglásd,lesz segítséged!Kérjetek és kaptok !Ferences kapcsolatokat kerestél -é már ? Böjte Csaba gyermekmentő szolgálatát kerested-é már ?Próbáld meg!Csobánkán is elindult valami ,hát Tarjánban is elindulhat! Üdv.Graf