Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Gondolatok a találgatásokról

2008.01.22

A szakemberek találgatnak. Azt mondják, szembesíteni kell a fiatalokat tetteikkel, méghozzá haladéktalanul, vagyis fel kell állítani az ifjúság bűneivel foglalkozó intézményrendszert.

És legyen büntethető a fiatal 14 éves kor alatt.

Erre van pénz?

A szakemberek tovább találgatnak. Ki a felelős? A család, ami mostanában széthullik, sokkal könnyebben, mint régen. A szülők felelőtlenek, nem törődnek a következményekkel, nem nézik, hogy mit érez a gyermek, nincs szeretet. A baj az, hogy a nem szeretett gyermek nevelőszülőhöz kerül, vagy otthonban, de ott sem garantált a szeretet.

Miért nem tanult meg senki szeretni ebben az országban? Ez egyéni, vagy társadalmi probléma?

Az is lehet, hogy mindenért az iskola felelős, az az iskola, amelyik nem tud lépést tartani, versenyezni a média és az interned adta izgalmas világgal.

Azzal a médiával, amelyik abból a reklámból tartja fenn magát, amelyik helytelen értékrendet közvetít.

Az iskola felelősége, hogy nem tanítja a szeretetet, meg azt, hogy mi a bűn, mi a helyes és a helytelen. És olyan sok a rossz tapasztalat, hogy egyes pedagógusok lelki terror alatt tartják a gyerekeket.

Annak az iskolának a felelősége, amelyik nem kap a korszerűsítéshez, a gyermekbarát iskolához elegendő támogatást. Annak az iskolának a felelősége, amelyik egy évszázada a tradicionális módszerekkel, passzivitásra kényszerítve tanít, amelyiknek azt mondják a felsőbb körök, hogy 15 fős létszám alatt már nem indulhat osztály, mert nem ismerik a „patkány-effektust” e felső körök, mert nem tudják – vagy nem akarják -, hogy az ideális létszám egy osztályban a 12-15 fő.

A szakemberek tovább lépnek. Nem is szeretet kell elsősorban, hanem a létfenntartás. Vagyis legyen mit enni, és legyen hol lakni. Kimutatott, statisztikai tény, hogy az ország azon területein, ahol nagyobb a szegénység, ott több a gyermekkorú bűnöző.

Itt már felmerül végre a társadalom felelősége.

De a szakemberek még tovább találgatnak. Karizmatikus pedagógusokra van szükség, akik a személyiségükkel dolgoznak.

Csaba testvér viszont azt mondta, hogy mindennél fontosabb a szeretet, a sikerélmény, a dicséret. Ha túl sok a tananyag, ha irreálisan magasak a követelmények, a gyermeknek meg egyikhez-másikhoz nincs tehetsége, képessége, vagy magába roskad, vagy keres olyan elfoglaltságot, ami sikert hoz, ámde azt a társadalom elítél.

Vagyis fontos lenne felmérni a gyermek érdeklődését, képességeit, adottságait és egyéni tananyagot összeállítani minden gyermeknek. De ezt megvalósíthatatlannak tartják a szakemberek, mert drága és végigvitele számukra bonyolult.

És már nincs korrepetálás sem, mert arra sincs pénz. Pénz nélkül pedig manapság már a szél se szárítja a kiteregetett ruhát. Elgondolni is rossz, hogy egy-egy gyermeknek, csak pár különórára volna szüksége, hogy a hiányzó tudást pótolja, hogy azáltal megértse azt, amit jelenleg és látszólag nem tud. Elgondolni is rossz, hogy sok gyermek élete, jövője vacak 3-5 ezer forinton múlik.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.