Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Gondolatok az esőben

2008.03.18

Március 18. kedd

 Akkor esett az eső. Olyan lehetett, mint tegnap. Százhatvan év távlatából megengedhető az a két napos csúszás. Csabát és engem sem tartott vissza a sétától az áztató, igen apró szemű élesen hideg eső. Csorgott végig a kabátján a víz, meg az arcunkon. Mint az ázott verebek, olyanok voltunk. És nevettünk. Kit érdekel holmi zivatar?! Amikor jó kettesben, amikor elfeledkezünk a napi gondokról, amikor nem sietünk sehová, és a sok hazugságot elfeledjük, - amitől mostanában egyébként többen szabadulni akarnak, másokra célozva, amikor pedig a legtöbb hazugság az ő szájukat hagyta el -, akkor még az esőben is felfénylik a világ. Főleg akkor, ha az én drága „egyzsebű” kis tündéremmel járjuk a körutat.

 

Őket, a márciusi ifjakat sem érdekelte az egész nap szakadó eső. A modern ember meg rohan előle. Igaz ez az eső már más. Más, mert koszos és savas. De még ez sem ment fel a közöny alól senkit.

 

A régi gondolat, hogy baj van, ha az egyébként háttérben éldegélő, onnan esetenként súgó milliárdos elit, a politika színpadára lép, séta közben elő se bukkant. Hangulatunk felhőtlen volt, nem úgy, mint az ég, ahol egészen valószínűtlenül sötét fellegek tornyosultak.

 

Kép

 

 

Az elit néhány tagja magára öltötte a hatalom jelmezét – nem volt elég neki a luxus, unalmassá vált számára az egyszerű, évente többszöri utazgatás, nyaralgatás, amiről nem tudott az egész világ! -, vastag maszkot kent az arcára, hogy valódi lénye eltűnjön, hogy az látszódjék, ami a hazugságok hazugsága, hogy egy országot akar kivezetni a bajból.

 

Mérhetetlen erkölcsi mocsárba futottunk.

 

Most pedig szerepet játszik, teljes beleéléssel, és a nézőtéren mindenki feszeng. Számára ott fenn a színpadon, ez olyan játék, amit önmagának, önmagáért játszik. Nincs tisztelet, nem akar adni a művészet eszközeivel közönségének semmit.

 

A döbbenet megbénítja még a közönséget.

 
 

Csabával csak sétálunk tovább, miközben kacagunk, mert azt mondta a „csillagok küldötte”, hogy olyan, mintha hajat mostam volna. Azt mondta: - Úgy is hajat akartál mosni!

 

És tényleg! Én meg nevetve mondom: -  Te meg legalább végre megmostad az arcod.

 
 

Ha azt akarod, hogy megértsenek és tiszteljenek, akkor megértened és tisztelned kell. Már az egészen kicsi gyermekkel is így kell bánnod, hiszen ő ugyanolyan ember, mint a felnőtt, neki is van küldetése, feladata. Ő is egy lélek, aki teljesíteni, tanulni érkezett. Útja nem egyértelmű, de senki sem ismeri a valódi utat, egészen az utolsó percig.

 

Hogy kit, mikor, hogyan hoz eléd a sors, ettől, sokban függ utad. Senki nincs, aki nem vétett még lépést, de olyan sincs, aki menthetetlenül bűnös lenne. A nézőtéren ülő közönségnek sem kötelessége némán feszengve, végigülni azt az előadást, amely alatt káposztafejeknek képzeli őket a színész. A közönség ereje több. Építhetne új színpadot, fölállhat, megzavarhatja a pökhendiségében fürdőző színészt, aki képes a közönséget hibáztatni rossz játékáért. A sok „hozzá nem értő,  tájékozatlan, műveletlen” nézőnek joga van megálljt parancsolni

 
 

Néhány eresz menedékét azért igénybe vettem én is, hogy csökkentsem az arcomon végig csorgó patakok számát. Lehetőségem volt rá és most még nem védtek a fák lombjai. Azt gondolnátok, hogy mivel én vagyok a felnőtt, én vezetek. Ez tévedés. Csaba a parancsnok, hajlandó némi kompromisszumra, ilyen, pl. hogy az eresz alá állhatok. De nem bánom. Nem akarok hatalomra törni, még nála sem. Minek? Még a hatalom is mulandó ezen a bolygón. És minél magasabbra szeretne valaki emelkedni, annál nagyobb a zuhanás veszélye. Kicsikém fölé kerekedni, elhitetni magammal, hogy több vagyok, mint ő? Hát ez lenne még a gyalázat!

 

Az életed során szerzett élet-bölcsességeid, tetteid, munkaképességed, munkabírásod mértéke, jó szándékaid mennyisége, mások helyzetébe való beleélő képességed, megértésed a másság iránt (egyébként mindenki „MÁS”), ezek tesznek téged igazán jó színésszé az élet színpadán. És ezek tehetnek vezető színésszé is, de úgy, hogy észre sem veszed. Jól irányítani még egy gyermeket is csak úgy lehet, ha elfogadod, hogy neki is van akarata, és főként bölcsessége. Kompromisszumot kell kötni, tudni kell, kötni! és szolgálni kell. Ez a valódi vezetés! A valódi vezető, igazából szolgál. Nézi a vezetett csapat érdekeit, mérlegel, tanácsokat megszívlel, átlát, és főleg szereti azokat, akiket szolgál. Aki eltökél, hogy vezetettjeit megvédi, akár az élete árán is, az az igazi vezető. Elismeri, tiszteli őket. Hisz bennük, hisz nekik. Mert HIT és SZERETET nélkül semmibe nem érdemes belefogni, még egy egyszerű sétába se.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.