Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Hazánk a kereszten

2009.04.12

Április 12. vasárnap

 

Csaba, az én gyönyörű autista kicsi fiam, valahány keresztet látott, és az, a kezei közé került, az volt az első dolga, hogy leszedte a keresztre feszített Jézust formázó figurát róla. Minden eszközt felhasznált, addig nem nyughatott, amíg a művelet nem sikerült. Az emberiség egyik legnagyobb szégyene az, ami akkor Jézussal történt, és ezt Csaba nem hajlandó még látni se. Az én arcomon is a pír ég.

Ez jutott most eszembe, amikor Jézus feltámadását, a természet újjászületését ünnepelhetnénk, de a szív, a magyar szív, meghasadni készül, mert Magyarország erkölcsi válságban fuldoklik, és újabb „keresztre feszítésére” készül a hazai vezető politikai és pénzügyi elit. Arra készül, amire XVI. Lajos készült 220 évvel ezelőtt. Szétrombolni a már egyébként is megnyomorított parasztságot és polgárságot, mert a luxusban dőzsölő nemesség, nem volt hajlandó megfizetni az ő gazdagságát fokozó, amerikai függetlenséget segítő pazarló háborúja árát. És a polgárság vezetésével a nép fellázadt, a RENDI GYŰLÉST, NEMZETGYŰLÉSSÉ alakította és létrehozta az EMBERI ÉS POLGÁRI JOGOK NYILATKOZATÁT. Igaz, hogy mindez nem a feltámadást ünneplő napokban történt, de Lajos valamikor ekörül határozta el, hogy sarcot vet ki a népre, hogy a „megtollasodott” és az adózás alól mentes „rendek” ne szenvedjenek az „igazságtalanságtól”.

 

Vajon van annyi erkölcsös férfi ebben a hazában, hogy szembeforduljon végre a külföldi tőkét kiszolgáló, hazugokkal, akik a nemzet vagyonának elkótyavetyélésével, alamuszi alkukkal, hazugságokkal meggazdagodtak? Van itt annyi igaz, szívében, lelkében bátor ember a Kárpát-medencében, akik leveszik Magyarországot a keresztről, és kimondják végre, az Élő Égi Igazság nevében: Ez a haza a Magyar Népé, és nem adjuk semmi pénzért!?

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.