Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


HungaroCon élményeim: a 2. nap

2008.07.31

Július 31. csütörtök

Hát, kérem, tegnap se nyertem a lottón, pedig eltökélt szándékom, ha nyerek, akkor bebiztosított pénzalapot hozok létre a Zsoldos Péter-díj és a többi pályázatunk számára. A szponzorálni kívántak listájáról – persze a saját, 50 m² panel lecserélése után, egy hatalmas kerttel rendelkező, csöndes völgyben meghúzódó bioházra, ahol is a közelben tisztavizű patak csordogál – listájáról természetesen nem maradnak le a sci-fi kiadványok, és a HungaroCon sem. Most elmaradt a nyeremény, de majd a hétvégén!  Igaz lehet, kiestem Fortuna kegyeinek kosarából, mert mondtam már róla ezt-azt… szóba került korrumpálhatósága és „sarki” mivolta is. De már bocsánatát kértem!

Gyakorlatilag szegényen, de nagyon vágyva a szebb és jobb világra, gyorsan vigasztalódni siettem. Olvasni kezdtem a fellelhető élménybeszámolókat. Egyik hátsó szándékom egyike volt még az emlékek felidézése. H. Norberthez hasonlóan, nekem is csapnivaló a memóriám, de erről már adtam egy-két tanúbizonyságot.

De az érzelmek nyomot hagynak. Ez abból is látható volt, hogy tegnap betértem „rohamosztagosunk” anyukájához kicsit mesélni, személyesen megköszönni, és beszélgettünk a díjátadóról is. Felidézve a díjazottak örömét szemmel látható édes borzongás öntött el, a déli kánikula kellős közepén.

Igen ám, de most már nehéz úgy visszaidézni a szombat éjszaka-hajnal határán átélteket, hogy ne befolyásolnák szs blogjában olvasottak, vagy Norbert érzései. Pedig akkor, azon a hajnalon, elsősorban vegyes érzelmeimet kellett a helyükre pakolgatni. A péntek után valaki megkérdezte este, hogy: No? Ugye máris jobban érzed magad! No nem! -válaszoltam – Az még messze van. A java még ezután jön.

A szombatot egy röpgyűléssel indítottuk – persze elkéstem! – kiszorítva a Literátoros csapatot kis kuckójukból. (Norbiék legalább tisztességesen megreggeliztek.)  A következőket döntöttük: 1. A hagyományokat megőrizve az Új Galaxisban, szigorú szerkesztés után, továbbra is megjelennek majd a Preyer pályázat győztes novellái. 2. A Zsoldos Péter-díj bíráló bizottsága 5 fős marad. 3. Utazó író-olvasó találkozókat kell szervezni 1-1 ÚG. Megjelenése után. 4. Őszre kidolgozunk egy marketing tervet. %. Az Arcképcsarnok további megjelentetése anyagi helyzetünk függvénye, ezért minden pályázatot figyelnünk kell, illetőleg meg kell keresni Kiadókat a megtartás lehetőségeit keresve.

A helyszínt nagyon gyorsan el kellett hagynunk M. Évával együtt, mert Enikő beszólt, hogy megérkezett Nemere István és Trethon Judit édesanyja. Velük voltam addig, amíg Judit, Euroconon kapott "Életmű-díját" Sanyi át nem adta, és Éva el nem vitte őket ebédelni. Akkor viszont forró stafétaváltásban megérkezett Dr. Babcsán Norbert. Elintéztük az anyagi vonatkozásokat, majd beszélgettünk keveset. Norbert lenyűgözött az öntakarító, nanotechnológiával készülő padlóval, ami elterjedése után, majd nem kell már vegyszereket használni. Azonnal beindult a fantáziám – sci-fi találkozó volt, vagy mi! - és töprengtem hány ipari kémet, temérdek pénzt ígérő lefizető ajánlatot, netalán zsarolást, esetleg bérgyilkost fognak a feltalálók, vagy megvalósítani kívánók, nyakára küldeni, a vegyszergyártásban érdekelt multinacionális, globális hatalmak. Már mostanság is jóval több felfedezés lapul jól elrejtett széfekben, mint amennyit használatba engedtek különféle egyéb dolgokban érdekelt csoportok.

Nem is kell messzire menni. Itt van mindjárt a kullancs. Ez a jótét kis parazita olyan hírnévre tett szert, hogy még a Zsoldos Péter-díjasok is megirigyelhetik.  Persze nem annyira vicces, ha arra gondolok, hogy környékünkön hadosztályokba rendeződve hemzsegnek.  És, hogy milyen komoly betegségeket terjesztenek. Találtam is egy cikket – csak 2 éves! A „Hírek”+ közé kitettem -, amit agyonhallgatnak, de beszámol arról, hogy van egy szer, amelyet ha kiszórnának, alapos takarítást végezne a kullancshadsereg soraiban. Két magyar tudós találmánya. Igen ám, de ha ezt a szert bevetnék, akkor ki venné a sok – hangsúlyozom igen borsos árú – krémet, sprayt, és ki fizetne a vakcináért, amely most hiánycikk? Épp a napokban derült fény arra, hogy nincs védőoltás még a környező országokban sem. Ez a médiában felröppentett hír természetesen azonnal generál egy "igényszint-növekedést". Ami ugyanis hiánycikk, az váratlanul mindenkinek kelleni fog. (Gondoljunk a család kamrájára! Ha elfelejtünk kenyeret venni, le lehet zsírozni, hogy ezt megtudva, minden családtag bundás- és vagy pirítós kenyeret akar majd enni.)

Jaj! Bocsánat! Ez már nem a H. Con-ról szól!

 

Szóval...

B. Norbert elkezdte az előadást, én meg V. Zolit kértem meg hogy legyen a testőröm, és látogassunk el, a La Fiesta étterembe, hogy megnézzük az előkészületeket. Amikor visszaértünk, már Pete László adott elő. Ezt az előadást se hallgathattam meg – mint ahogyan lemaradok sorra mindről -, de azt azért láttam, amikor a terem előtt többször elrobogtam, hogy a hallgatóság kitartó és sok.  A rendezők, ismét kiszorították a Literátor-műhelyt (bocsánat!), mert meg kellett írni az Emléklapokat, az átvételi elismervényeket, össze kellett számolni az ajándékok értékét meg hasonló nyilvánvalóan izgalmas, és érdekfeszítő cselekedeteket kellett végrehajtani, mint poharak utáni kutatás a szekrényben, mosogatás, tálcák kunyerálása, törött poharak söprése. 

Laci előadását sajnos „robbantani” kellett, mert még hátra volt a terem rendezése. Elhatároztam, hogy nem engedem vissza a díjazottakat a közönség soraiba, kiültetem őket velük szembe, hogy legyen mindenkinek ideje jól megnézni a nyertes csapatot.  Ugye ez nem kegyetlenség?  A zsűri tagjait pedig a legelső sorba kell ültetni.

Minden rendező nagyon izgult. Ez látszott bizonyára rajtuk, hiába mondtam nekik, hogy nem tudok senkiről a látogatók között, aki füleket szokott lecsavarni.  Beszélhettem!

Cs. Tamás is úgy bele lendült, hogy már attól féltem itt ér minket az éjfél – drága jó párom, ne húzd az időt! – integettem volna az oszlop mögül, de ki figyel 13 év után a feleségére?

Persze tudom, nekem is nagyon fájdalmas és kézzelfogható volt Marschalkó Zsolt hiánya, aki hosszú évek óta, minden évben vállalkozott a részletesebb értékelésre. Ez Tamás torkát is elszorította a díjátadón, és próbálta pótolni Zsolt szakértelmét, de nem! Ez nem pótolható! Megbeszéltük rég, hogy a vasárnapi Fórumon tehetnek fel kérdéseket a Preyer pályázat versenyzői.

Hogy Pocsai Laci hogyan harcolta meg az adminisztrációs ügyeket, azt még én sem tudom, de mivel nem szólt, hogy gond lett volna, sejtem, hogy uralta a helyzetet.

Az étterem megtelt, mire sereghajtóként a helyszínre érkeztem. Szakadó esőt nézhettünk az eresz alól mikor Enikővel, elszívtunk egy cigit, majd felmentünk a vacsorázók közé. A teraszon maradt még hely a számunkra. Szavakkal elmondhatatlan, hogy mennyire jó volt végignézni a vidám társaságon, amikor a tombolasorsolás folyt, és utána is, amikor egy némileg esetlen pohárköszöntővel „átvágtam” a vacsorát akadályozó „díszszalagot”.

Fiamat és menyasszonyát befizettem egy vacsorára, hiszen Csabára reggeltől ők vigyáztak. Amikor megérkeztek, akkor volt teljes a boldogságom. Csaba többször ellenőrző körúton szemrevételezte az étterembe rekedt népeket, majd úgy kilenc tájékán úgy döntöttünk, hogy mivel még holnap is lesz egy H. Con-os nap, aludni térünk.

Tartalmas, hasznos, csodálatos napunk volt.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.