Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Húsvéti üdvözlet

2008.03.23

Március 23. vasárnap

Húsvét. Húsvét. Húsvét. Innen-onnan összevegyített hitek, népszokások, Jézus feltámadása, az emberiség egyik legszégyenletesebb cselekedete után. A feltámadásnak örülök, de ami ezt megelőzte, amiatt szégyenkezem, ezért nem igazán érzem a felemelő érzéseket, még akkor sem, ha nem voltam akkor ott, ha nem éltem abban a korban.

 

Jönnek az e-mailek, képek, képeslapok, sms-ek, iwiw üzenetek. Csörög a telefon.

 

Jó megtapasztalni, hogy sokan gondolnak ránk.  Mi is gondolunk rájuk, bár ennek látható jele már kevesebb. Pedig naponta beszélünk róluk, mert velünk vannak gondolatban. Ők is életünk részei. Csakhát, a megélhetési gondjaink, a vállalt egyesületi ügyek intézése, a család szokásos napi rutinjai mellett nehezen jutunk el az üdvözlésekig. A mi családunk ugyebár autista „tündért” nevel, ami nem szokványos élet, és rutinosnak sem nevezhető. Minden pillanat hozhat új megoldandó problémákat, hogy tudniillik, mondjuk meg hol sétáltak az apuval 2004. február 14-én. Vagy olyan gondok, hogy a busz, ami megállt a buszmegállóban azért nem nyitotta ki a negyedik ajtaját, mert beragadt.

-         Ha ilyeneket mondasz, elszomorodom. – próbálom az érzelmekre terelni a figyelmet, ami pedig nagyon nehéz. Tudhatnám!

-         Most nem mondom. – jön a válasz.

-         Igen, tudom. Most nem, de egy perccel ezelőtt mondtad.

-         Nem egy perccel ezelőtt. – mondja erre a precíz autista.

-         Akkor fél perccel ezelőtt. Nem ez a lényeg!

-         Mondd, hogy nem egy perccel ezelőtt! – és már legörbül a szája, már könnyes a szeme és mindkét kezével eltakarja szorosra összehúzott szemét.

 

Nem folytatom – sok ilyen epizódszeletkét tudnék mesélni, ami óránként ismétlődik, más-más témákban -, hiszen ezek a viták hosszú percekig elhúzódhatnak, többször is el kell ismételni ugyanazokat az állításokat, melyeket csak akkor zárhatunk le, ha négyszer, ötször is elismételjük a végén, hogy rosszul mondtuk, vagy, hogy tévedtünk.

 

Csak azért mondom, hogy némi sejtésetek legyen arról, hogy egy-egy napunk végén, amikor már-már azt sem tudjuk, hogy mi volt a nap lényege, mennyire kimerült szellemünk, mennyire kell hívnunk a kozmikus energiákat, hogy másnap reggel újult energiákkal induljunk.

 

A lényeg, hogy ha nem írunk, ha nem telefonálunk, annak nem az az oka, hogy elfelejtettünk titeket, hogy nem gondolunk rátok. Csak azt, hogy figyelmünk elterelt, vagy fáradtak vagyunk.

 

Szeretünk benneteket! Szeretjük azokat az embereket, akik szeretik az embereket, akik tisztelik és megértik társaikat!

 

Kívánok Nektek nagyon szép és nagyon vidám Húsvétot! Kapjatok sok csokit, a virágok sok vizet és mindenki, nemre való tekintet nélkül, kapjon sok kozmikus energiát!

Kép

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.