Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


MÁR MEGINT ZAKLATÓ VÁLT BELŐLEM

2013.08.22

augusztus 22.

Megjelent egy cikk a "történetünkről".

http://gyujtoforras.hu/egy-gyaszolo-anyuka-kalvariaja-a-hivatalokkal/

Mi a véleményetek?

 

 augusztus 2. péntek

Ha a hivatalok úgy működnek, hogy az nem teszi kényelmesebbé, emberibbé a lakosság életét, akkor rosszul működik a társadalom.

 

Ha elmész pl. a hematológiára és azt mondják: sajnos nincs orvosa a városnak, aki meg ide eljár rendelni, és még nem döntötte el, hogy tovább is rendelni fog… és nincs helyette más alternatíva, nem tudnak hová küldeni… no, akkor az egészségügy betegségügy. Még akkor is az, ha mindeközben néhány ezresért magánrendelésen azért még fogadnak. Vannak más gondok is az ágazaton belül, de ez csak egy példa akart lenni.

 

Ha azt mondod egy állami szervezetnek, hogy a munkáját szakszerűtlenül végezte és „nesze semmi fogd meg jól” válaszban részesít. mindezek tetejében sehogyan nem akarja elismerni, hogy rossz, a világtól elrugaszkodott, felületes a rendszere. És alkalmatlanokat alkalmaz, mert úgy olcsóbb, vagy, mert „sógor és koma”.. És te
megpróbálod ismét figyelmeztetni… szóval akkor előhúz valami EU-s törvénymódosítást és zaklatóvá minősítve téged, távol tart a meleg kicsi kuckójától. Aztán meg fürdőzik tovább önnön nagyszerűnek hitt fényében.

 

Jól fogalmazott Ági: És hol vannak az emberek?

 

Sánta Csaba megosztott néhány hete egy George Orwell idézetet:

„Minél inkább eltávolodik egy társadalom az igazságtól, annál inkább utálni fogja azokat, akik kimondják azt.”

 

Erre írtam, valamit arról, hogy pedig nem is most írta, az emberek mégis mintha a homokba dugnák a fejüket. Csaba pedig egy nagyon elgondolkodtató választ adott:

 

Az emberek 95%-a számára az igazság az, ahol ő éppen van, és ha bárki feszegetni merné a valóságot, akkor elsősorban nem is utálni kezdi a feszegetőt, hanem egész egyszerűen ő maga elveszik, rögvest belehal. Ez ellen egy hatékony védekezés a közöny. A maradék 5% 95%-ára lehet igaz Orwell gondolata... ők már nem vesznek el, de még képtelenek a felismerésre, hogy az ő táncuktól is függ a társadalom tánca -- ők az utálkozók, ők a szkeptikusok, ők a fanatikusok... ők már élnek, de görcsben élnek. A maradék, az 5%-nak az 5%-a a másként gondolkodó, a megoldásokat kereső, a gondolatokat kimondó, a valóban emberként élő, vagy legalábbis azt megpróbáló.”

 

A maradék 5% öt százaléka?

Ennyire gyáva lenne az emberi faj?

Ennyire nem érdekli, hogy mások alakítják körötte a világot, elfedve az igazságokat, lejáratva, megtiporva az érte felszólalókat?

Tényleg ennyire sokan elhiszik, hogy a „fájdalomra nincs idő”? Elhiszik, hogy a fájdalom azonnal megszüntetendő, és nem lépnek sehová, nem néznek semminek utána, közben azt hazudván önmaguknak, hogy „akkor még jobban fájna”?

Mondok én nektek valamit…

A fájdalmat éppen úgy át- és meg kell élni, ahogyan az örömöt, a boldogságot, mert csak akkor láthatjátok meg életetek értelmét, akkor merül fel a mélyből lelketek valódi küldetése!

 

Volt egy nagyon kedves művész tanárom a középiskolában. Ő Szatmári Béla volt, aki azt mondta: csak az tud kérdezni, akinek a témáról van némi fogalma és érdekli is a dolog. És a tantárgy megtanítása közben még arra is figyelmeztetett minket, diákokat, hogy csak az tud sokat, aki azt hiszi, hogy a világról keveset tud, mert az az ember tudja, mennyi mindent kell még megtanulnia.

Értitek?

Hát persze, hogy értitek.

Én… így nőttem föl. Ilyen tanáraim voltak. De ilyenek voltak a szüleim és az a közeg, ahol gyermekkorom eltelt.

Áldás? Vagy átok?

 

Tényleg mindent elhisztek, amit elétek tartanak? Csak azért, mert valaki egy magasabb beosztású fotelt csúsztatott a feneke alá, vagy csak mert politikus, vagy csak mert valami tudomány művelője?

Valóban nincs idő, erő, akarat a tettekre?

Nem lenne jobb a világ, ha többen akarnánk?

Nem hiszitek el, hogy lehetne jobb, ha nem mások hoznák feletetek az életidegen törvényeket?

Meghalhat tőletek bárki… legyen barát, vagy csak egy ember, akit valaha ismertem, egyszer láttam, és ti nem vagytok kíváncsiak arra, hogy mégis mi történt? Csak majd akkor – vagy akkor se -, ha a családból valaki szintén titkok között veszíti életét?

Halhat meg szerettünk egészségügyi- vagy szociális intézményben (apa ott halt meg, és amikor szintén szóvá tettem a problémákat, hasonló módon lettem zaklatóvá kikiáltva), halhat meg ki nem nyomozott körülmények között, titkoktól övezve, amit valami bőrfotelos nagyúr balesetnek kiáltott ki és mi lehajtjuk fejünk?

 

Mondja már meg valaki, hogy mi a BALESET?

 

Mit lehet balesetnek mondani, ha leég egy hétvégi ház és két ember halálra ég az erkélyen?

Belecsapott a villám? Mert az lehet baleset.

Belerohant egy autó a házba és ott felrobbant? Mert az is lehet baleset, feltéve, ha nem ült benne ember és elengedett a kézifék. De még ez is necces, mert miért nem ellenőrizte az az ember az autó műszaki állapotát?

 

Zaklató lettem, mert olvastam (igen kedves elolvastam a vallomásokat, többször is) olvastam, kérdéseim lettek, tájékozódtam és még több kérdésem lett. Rájöttem, hogy kevés, amit tudok és szerettem volna többet tudni.

Ez az én bűnöm.

Kétféle módon élhetünk, ha azt akarjuk, hogy életünknek legyen értelme, hogy ősi küldetésünk szerint a szellemiből anyagi matériát, és az anyagiból szellemi matériát hozzunk létre… és nem csak szerintem:

„Az optimizmus fontos. Ez magával hozza a reményt, a jövőt, melynek célja van. Hozza az akaratot, az elhatározást, egy jobb világért való harcra. Enélkül értelmetlen az élet. Az élet ott van előttünk, akár a kihívásokkal szembenézve tesszük próbára magunkat, akár a „völgyben” összehúzódva éljük színtelen hétköznapjainkat, lévén egyetlen célunk, hogy megőrizzük illuzórikus biztonságunkat és nyugalmunkat.”(Saul D. Alinsky)

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

sds@sfdy.valami

(Ismeretlen, 2013.08.25 19:25)

Kérdés az azonosításhoz: A hatóság miért nem vizsgálja meg a hamvakat, és kutat használható DNS után (ha már a cikk szerint megszegték az előírásokat)? Mert hamvasztás után is megvan az esély - még ha igen csekély is - arra, hogy csontdarabokban, például egy megmaradt fogban DNS-t találjanak, amit az azonosításhoz fel tudnak használni. Én biztosan nem hagynám ezt annyiban, és igen, vegyenek elő mindenkit, aki bármilyen módon részt vett a boncolásban. Mert ha ennél az esetnél ilyen hibát követtek el, mint amit a cikk ír, mi a garancia arra, hogy más boncolásoknál nem? Indítsanak belső vizsgálatot, és derítsék ki, hogy történhetett meg, hogy egy mintát megsemmisítenek az előírások ellenére. Vizsgálják meg, hogy milyenek az adott labor/intézmény mintavételezési szabályai, illetve a minták megőrzése és tárolása rendeltetésszerűen történik-e. Ha már Enikő esetében nem is segít, de legalább másoknál ne fordulhasson még egyszer elő. Továbbra is azt mondom - ha igaz, amit a cikk állít -, meg kellene vizsgálniuk a hamvakat, mert szerintem ez lenne a minimum, hogy megtesznek mindent azért, hogy az elhunytat minden kétséget kizáróan be tudják azonosítani. És a hamvak vizsgálatát egy másik hatósági intézménynek kellene elvégeznie.

Re: sds@sfdy.valami

(Ildikó, 2013.08.26 04:42)

Kedves Ismeretlen! Nem értek sajnos ezekhez a dolgokhoz, mindenki azt mondja, hogy a hamvakból már nem lehet DNS-t megállapítani. Azt tudom, hogy a megküldött mintákat 6 hónapig őrzi a Labor. A jogszabályok "erdejében" nem találtam utalást arra, hogy ha az ügynek van fellebezője, akkor az mennyiben változtathat a laborban őrzésen. Tegnap óta azt a jogszabályt keresem, amelyik arról szól, hogy hamvasztás előtt kötelező a belső szervekből mintákat eltenni, de nem találom azt sem. Olyan sok anyagot olvastam már el régebben is, és olyan sok dolog van a neten, hogy simán el lehet benne veszni. Sajnos nem csak a boncoláskor, de az egész ügy vizsgálata során számtalan hibát, és szabálytalanságot tapasztaltam. :-(

Re: sds@sfdy.valami

(Ildikó, 2013.08.26 04:48)

A boncjegyzőkönyv szerint vettek vérmintát, de a r.őrség nem kérte a szénmonoxid vizsgálatát, mert költséget akart kímélni. :-( Döbbenetes! A boncoló ezt megjegyzésbe tette a jegyzőkönyvbe. Nem tudtam,m hogy a vett vérmintát megőrizték. Idén márciusban mondta egy Hevesi rendőr és felbiztatott, hogy meg lesz a DNS vizsgálat hamarosan. Csak vártam és vártam és reménykedtem. Aztán most augusztusban tájékoztattak, hogy hát sajnos mégsincs vér, mert azt még tavaly decemberben megsemmisítette a labor. Leírhatatlan, hogy mennyire becsapottnak éreztem magam. Annál is inkább, mert a városi r.őrség munkája ellen én még tavaly októberben fellebbeztem és akkor még ott volt a laborban a vér. :-( Senki nem vette a fáradságot, hogy odaszóljon, hogy a megőrzést hosszabbítsák meg. :-(

Re: sds@sfdy.valami

(Ildikó, 2013.08.26 05:05)

Szeretném, ha másokkal soha ilyen nem fordulhatna elő. Ha kell, akkor változtassanak törvényt. A tűzszakértők munkájától kezdve a rendőrségi eljárásokon át a boncolásokig. Ha viszont jók a jogszabályok, akkor ellenőrizze a felettes szerv, hogy azokat a hatóságok megfelelően teljesítették-e.
Amit ezzel az emberekkel tettek, az nem más, mint a bizalom megrendülése. Hogyan lehet egy ilyen megbízhatatlan világban normális életet élni?
Hogyan fordulhat elő pl. hogy a helyszíni szemle jegyzőkönyvében 2012. 04. 08-án 8:30-kor még az van lejegyezve, hogy bűnügyi eljárás van folyamatban, de a túlélő meghallgatási jegyzőkönyvében, amely nem tudni mikor kezdődött (nincs beírva a kezdési idő), de a befejezés ugyanezen nap 13:10 óra, már úgy indul, hogy közigazgatási eljárás van folyamatban? (???) És akkor még nem volt meg a tűzszakértő véleménye, még nem volt meg a boncolás sem. Hogyan fordulhatott elő, hogy személyes tárgyakat (azok maradványait) a rendvédelmi szerv nem keresett. A ház előtt álló autót nem kérték kinyitni, nem nézték meg mi van benne, nem kérték az elhúnytak telefonszámait és lehetne még sorolni.
De... el se képzeltem soha azelőtt, hogy az elhúnytak fogazatáról nem vesznek mintát, vagy nem készítenek róla röntgenfelvételt és nem mennek el a fogorvoshoz azt leellenőrizni. Hidje el, én vakon bíztam a hatóságokban, azt hittem valóban értünk vannak, és úgy akarnak nyomozni, ahogyan a saját gyereke halála esetén tennék.
Sajnos szembesülnöm kellett azzal, hogy ez nem így van. Salgótarjánban biztosan nem. És ez végtelenül elkeserítő.
Úgy vélem mindannyiunk érdeke, hogy ez megváltozzon.
Ha a halálesetek kivizsgálása ennyire felületes, akkor a bűnmegelőzés is ilyen?
Sajnos változtatni csak akkor fognak, ha nagyon sokan az ügy mellé állnak és követelik a tüzetes, mindenre kiterjedő vizsgálatokat, nyomozást.
Amíg egyedül vagyok, addig elküldhetnek azzal, hogy: mindenkinek megfelel, csak maga kötözködik, piszkálódik, mert megőrült a fájdalomtól.
A levelében is ugye fenn áll a hitetlenség kérdése: ha már a cikk szerint megszegték az előírásokat... ha igaz. (!)
Miért is hazudnék?!
Nem szívesen vettem tudomásul hogy ilyenek megtörténhetnek.
Muszáj volna belátnia mindenkinek, hogy ha élhető világot akar, akkor azt ki kell vívnunk. Együtt.

Re: Re: sds@sfdy.valami

(Ismeretlen, 2013.08.29 23:54)

Kedves Ildikó!
A "ha igaz" szavakat azért írtam be a hozzászólásomba, mert nem szeretném, ha bárkinek is baja származna, nem a hitetlenség miatt. Már hosszú ideje visszajárok ide olvasni, hogy hátha történik valami előrelépés ebben az ügyben, de csalódottan tapasztalom, hogy inkább az akadályok és a kérdések sokasodnak, nem a válaszok.
Segíteni meg nem tudok, sajnos, csak reménykedem, hogy végre egyszer lesz válasz is, nemcsak kérdés.

Re: Re: Re: sds@sfdy.valami

(Ildikó, 2013.08.30 05:31)

Értem én Kedves Ismeretlen, hogy miért az a "ha igaz". Én magam is szoktam használni, mert én se akarok senkinek rosszat. Sok ember azonban annyira szeretné, ha a világa biztonságos lenne, hogy inkább elhiszi: "meg- vagy inkább elvakultam". Ha nem jönnek jelek, ha nem érzem meg bizonyos embereken, hogy furcsán viselkednek, ha nem látom úgy, hogy toxinokra nem vizsgálni két elhúnytat az nem normális dolog, akkor én sem olvasom el az iratokat. Nem tudok másra gondolni csak arra, hogy az anyai ösztönöm súgott.
Aztán jöttek a további kérdések. Minél többet olvastam, annál több lett. Átéltem százszor képzeletemben Enikőm halálát, de jöttek képek szerelme szemszögéből is, és az ő halálát is átéltem, és átéltem a kínt a túlélő szemszögéből is. :-( Mindhárom rettenetes. És már azért is megjár az igazság kiderítése; az ő szenvedésükért.
Márpedig kicsi az esély. Igaz én akkor is bízok benne. Ha akkor, azon a napon, cirka 3,5 óra alatt bűntető eljárásból közigazgatási lett, ott nagyon nagy bajok vannak. Ez azt is eredményezte, hogy még ismeretlen tettest sem feltételeztek. Így aztán nem lett kihallgatás, csak tanúk meghallgatása és azért valljuk be, még ha kevés ismerettel is rendelkezünk erről, a kettő között óriási a különbség.
Nem keresni semmit, hazamenni húsvétot ülni...
És a csend. A csend lehet gyógyító, ha már sok volt a lárma. Esetemben tehetetlenséget hoz, az meg sok sírást és az ő haláluk előtti kínjaiknak az átélését. Leírhatatlan. :'(
Írtam a r.őrségnek, kérdeztem, hogy ezzel a sok mulasztással kapcsolatban folyik-e valamiféle belső vizsgálat, de azt a levelet se tegnap írtam, és csönd van. Nagy csönd. Lehet, hogy ott folynak a vizsgálatok, de az hozzám nem hallatszik el.Talán nem is tartozik rám. Egyszer lehet kiderül.

Re: Re: Re: Re: sds@sfdy.valami

(Ismeretlen, 2013.08.30 21:23)

Elég durva hibákat követtek el ahhoz, hogy a magamfajta kívülálló is lássa, nagyon rossz irányba haladnak a dolgok. Ha nincs protekció, ha nincs boríték a zsebbe, akkor szélmalomharccá válhat egy komoly ügy.
Szóval húsvét volt akkor, ez nem elfogadható kifogás a hibákkal tűzdelt munkára.
Ami az idegenkezűséget illeti, én vizsgáltam volna azt is - a kihallgatásokon kívül -, hogy történt-e a környéken egyéb gyújtogatás, vagy, hogy évente abban az időszakban van-e, volt-e megmagyarázhatatlan tűz.

Re: Re: Re: Re: Re: sds@sfdy.valami

(Ildikó, 2013.09.01 18:30)

Durva hibák. Igen. És mulasztások. Nem hogy nem vizsgálták: voltak-e más gyujtogatások, de a szomszédságot se kérdezték, hogy láttak-e ismeretlen embereket. Nem vizsgálták kik voltak kint az üdülőtelepen akkor éjszaka, de még a szomszéd kertjét se nézték meg, hogy esetleg vannak-e arra lábnyomok. Amikor kérdeztem erről egy "főbeosztású embert" cinikusan felnevezett és visszakérdezett: Ugyan miért ne engedtük volna a telkére a szomszédot?
Reménykedem. Ilyen sok ember szenvedése, mindazok, akik ebben az ügyben szenvednek,akik élete szó szerint TÖNKREMENT, nem lehet hiábaval. Nem lehet, hogy az igazság titokban maradjon. :')

Salgótarján

(Veronika, 2013.08.23 13:13)

Kedves Ildikó!
Teljesen igazad van, abszurd, hogy mik megtörténhetnek Magyarországon!!! Harcolj az igazért!!! <3
Ha hibáztak ismerjék be és feleljenek is érte!!

Re: Salgótarján

(Ildikó, 2013.08.24 04:01)

Hálásan köszönöm a biztatást Kedves Veronika! Szeretném, ha lenne elég erőm, kitartásom, hogy elérjem: a hatóságok valóban védjék és szolgálják a becsületes dolgozó embereket.