Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Most, és itt...

2008.03.04

2008. Március 04. kedd

 

Hát szép jó reggelt Kedves Társaim!

 

Amikor álmomból eszméltem, az jutott eszembe – oly sokszor, mégsem elégszer gondolom … és kár, hogy folyvást elfelejtem! -, hogy már megint elfelejtettem: EZ ITT AZ ÉLETEM!

 

Tegnap ugyanúgy az életem éltem, a valódit, mint ma. és ezt fogom élni holnap is, ha időm nem jár le közben.

Úgy élünk általában, hogy azt mondjuk: majd, ha ezt megcsináltam … ha majd nyár lesz … ha majd azt elérem … majd az ünnepek után … ha majd lefogytam … ha összegyűjtöm … stb. lehetne sorolni. És közben a való életünk eltelik. Mindig „majd élünk”, a mát meg nem figyeljük. Pedig bármi történik – felkelünk, mosakszunk… Igen, ez vagyok én! Szia! Ő, ott a tükörben én vagyok. Cselekszem, gondolkodom, érzelmek száguldanak végig bennem.  Milyen napra ébredtem?

 

Most zajlik az életem, nem „majd fog zajlani”! Most írok, most ülök és bizony a jövő, percről percre mellettem van. Követ, bárhová megyek, olyan, mint a szerves részem és tőlem függ. Nagyban attól függ a jövőm, hogy itt és most, mit teszek, mire gondolok, mit tervezek.

 

Vannak, akik kíváncsian várják az én névnapom, mert cinikusak (és vagyonuk takarásából alig látnak ki), és nem látják, hogy a jövő, mindig az „ajtónkon”… mit is beszélek! lelkünkben kopogtat.

Szeretem Zsoldos Péter mondatait, amikor ugyan a sci-firől (szívem egyik szerelméről) beszél, de mégis a valóságról szól:

„… Minden szívdobbanásunkkal nemcsak saját életünket fogyasztjuk, hanem egy-egy darabkáját is meghódítjuk annak a titokzatos birodalomnak, amit úgy hívunk: jövő. A sci-fi - a jövő és benne az ember. De hogy a holnapi nap is már ahhoz a birodalomhoz tartozik, és még inkább arról, hogy ember, rendszerint megfeledkezünk. Pedig minden írás egyedüli célja - és itt a műfaji határok értelmüket vesztik - csak az ember lehet."

 

A számok, csak számok kérem.

Hideg, kíméletlen logika, amely kiváló arra, hogy a csillagok távolságát kiszámoljuk vele. A számok nem vitatkoznak egymással, kiadhatják a világ összegét, de soha nem jelenítik meg az érző, gondolkodó, életét élő, és érte küzdő embert.

 

Ahogy néhány cinikus mondja, a következmények sem vitáznak következményekkel. Ugyanis egy-egy történést emberek generálnak, akik számolnak, cselekszenek, kinevetik az egyszerű embert, akit a Teremtő azzal küldött a Földre, hogy élj, de úgy, hogy abból minden embernek boldogság jusson.

 

Az ok-okozati összefüggések soha nem ismétlik meg ugyanazt az eseményt. Gondoljunk csak Hérakleitosz (Kr.e. 6. sz.) kijelentésére:

„Kétszer nem lépsz ugyanabba a folyóba.”

 

Történt egy –két esemény azáltal, hogy valakik elvettek valamiből valamennyit, majd hozzáadtak máshonnan, de úgy, hogy másoktól elvették. Ezeket számokkal ki lehet mutatni, de attól még nem tehetjük felelőssé a számokat a következményekért.

Jól figyelj Kedves!

Ha nem figyelsz, kilopják a kotlós alól is a tojást!

A számok is csak valaminek az eredményei, és ami ebből következik azok a következmények, de nem tehetjük a következményeket felelőssé! Nem kell a számok mögé bújni, és nem kell handa-bandázni sem, és főleg nem kell mindezt a zagyvaságot elhinni!

 

Ne feledkezz meg arról, hogy a világ történései percről-percre változtatják a jövőt.

A világ eseményeit mi emberek generáljuk, a gondolat hatalmával, akarataink összességével,vágyainkkal, álmainkkal és cselekedeteinkkel. Épp ezért a megjósolható jövő, viszonylagos.

Ám a gondolatnak ereje van. Kozmikus energia birtokosai vagyunk. Fölmérni se tudjuk erőnket, és nem szabad azt mondanunk soha, hogy hát egyedül mi kevesek vagyunk, mivel nem vagyunk egyedül!

A gondolat sebességéhez (jelenleg ez a leggyorsabb) viszonyítva - az anyag által besűrűsödött és az idő korlátai közé zárt -, fékezett világban élünk. Gondolataink materializálódásához hosszabb időre van szükség. De ha sokan, ugyanazt akarjuk, ha nem adjuk föl, ha hitünket nem veszítjük, és kitartunk amellett, hogy emberi világot akarunk élni, és azt akarjuk, hogy gyermekeink, unokáink majdan azt mondják: Ti tényleg szép világot hoztatok létre nekünk! …

Akkor őrizd a hitet önmagad erejében!

Nem kell kardot rántani, nem is kell a másoknak esni, hanem naponta, óráról-órára HINNI KELL, hogy győzni fogunk, hogy ezt a világot nem azoknak hozta létre a teremtő, akik a vérünket is kiszívnák, hogy nekik több legyen!

 

Hinni kell, hogy a világunkat, nem a cinikus, a népet bugyuta, gondolatok nélküli káposztafejeknek képzelő, pénzbe és gyémántba szorultaknak hozta létre a Teremtő Isteni páros.

 

Hinni kell, hogy kozmikus energiánk a miénk, a mi gondolatainknak ereje van. Vannak érzelmeink, segíteni akarunk másoknak is, szeretni akarunk mindent, ami létező a bolygónkon, megőrizni, óvni, átölelni!

 

A Teremtő, mi vagyunk! Az anyagba léptünk, időbe záródtunk, s e különvalóságunkban elfelejtjük, hogy mindannyian az „Egységből” érkeztünk. Majdan oda térünk vissza, és semmit nem viszünk magunkkal csak a MEGÉLT mindennapjainkat, az itt megszerzett tudást, a tapasztalatot, a minden pillanatban látott emlékeket, az adott és a kapott (fogadott) szeretet szorzatát.

 

Hát ne várj tovább, most élj  Kedves Barátom! és tudatosan figyelj életed minden percére!

És minden percedben üdvözöld a múltad és a  jövőd!

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.