Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


NEM VAGYUNK EGYEDÜL

2009.04.16

Április 16. csütörtök

 

Amíg Csaba kergeti a labdáit a játszótér hepe-hupás gyepén, én hol olvasok, hol meg a virágzó növényekre révedek. Vajon hány lélek él a Földön, akikkel találkoznom kell még, mert összetartozunk, mert dolgunk, tanításunk van egymás számára? Reménykedem, hogy sok találkozásban lesz részem! Hány lélektársam él még oly távol, hogy mégcsak létezéséről sincs tudomásom, és  nem most van itt az ideje találkozásunknak? Még sokat kell tanulnom!

Vajon hány gondolatot küldtünk már egymásnak a kollektív tudattalan világhálón? Hányszor éreztem bánatuk melyről akkor azt hittem az enyém? És amikor önfeledt boldogság lepte meg a lelkem, hányszor volt vajon, hogy az, az ő boldogságuk volt?

Száz, meg száz emlék, gondolat melyet éreztem, gondoltam, melyet szélnek eresztettem és tudtom, akaratom nélkül azokat mind, fölszippantotta a világot átszövő végtelen energiaháló.

És a düh? Meg a harag? Mikor volt bármi is csak az enyém? Hiába is kerestem gyönge indokokat, meg okokat, ha nem is az enyém volt! De ha az enyém volt is, azt hány lélek érezte, és nem tudta melyik szél hozta felé.

Lehet, könnyeztem, mert ők könnyeztek és kacagtam, mert ők kacagtak.

Nem hiszem, hogy úgy lenne, hogy egyedül vagyunk! Nem egyedül félünk, hanem kollektíve. Nem egyedül vagyunk jók, hanem együtt.

A fölső játszótéren felsír egy kislány. Leguggol a bokrok mellett – már látom, lehet úgy tíz éves -, és csak zokog keservesen, és mondja, hogy mindig ő a hibás, amikor a kistesó panaszkodik, pedig inkább amaz verekszik. Küldöm is neki a gondolatmosolyt, meg a gondolatszót: Ne sírj kicsi lány, ne sírj, hiszen nincs  semmi baj! Ettől leszel majd jobb ember, figyelmesebb és kedvesebb! Ez csak egy tanítás, amely a javadra válik, meglátod!

És mintha varázsgondolat volna mindez, Csaba odakiáltja: Szeretlek!

A kicsi lány elhallgat, sárga pitypangvirágot szedeget, talán vidámító aranykorona készül majd belőle.

Mégis igaz! Igaz, hogy a gyerekek fogékonyabbak a ki sem mondott szavakra! Ettől melegség önti el a szívem. Csaba és a kicsi lány is megértett, pedig egyetlen szót se szóltam.

Sokat kell gondolni a jóra, a helyesre, s úgy a rosszra, mint egy átmenetre. Inkább a világ szépségét lássuk és küldjük egymásnak a gondolatmosolyokat.

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.