Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Szociálpedagógusok.

2008.01.30

Január 30. szerda

Hogy mennyire nem csak magamról, vagy családomról akar szólni ez a honlap, annak egyik legnagyobb bizonyítéka, hogy tegnap este több mint 2 órát beszélgettem skyp-on K.I.-vel, aki szociálpedagógusnak tanul. És micsoda „véletlen!” épp azon a héten hozta létre eoldalát, amikor én. (Véletlenek nincsenek, csak az embernek tűnik annak, mert nem látjuk az életet, a maga teljességében.) Ő direktebb módszert választott, azonnal a lényegre tért. Néhány mondattal bemutatta a „segítő beszélgetés” lényegét, és kiírta, hogyan lehet őt elérni.

 

 

 

A „Beszélgetés”, a szó valódi értelmében MA hiánycikk. Az igazi beszélgetés veleje, hogy egy témát úgy körbejárunk, hogy azt a sejtekig fölboncoljuk. A téma lehet sokféle, de az ember önmagáról csak úgy tud beszélni – nyíltan és őszintén -, ha azt érzi, hogy figyelnek rá, ha a másik embert valóban érdekli, az, amit mond. Csak úgy merünk – és a „félelem” egy külön témát érdemel – belső lényünkről megnyilatkozni, ha megértenek minket, ha nem törnek pálcát felettünk, ha nem vágnak a szavunkba, ha gondolattöredékeinket, melyeket magunkról lassan megfogalmazunk, a partner segít előre görgetni.

 

 

 

És ez az, ami nehéz, a mai; majd én! enyém, értem, velem, nekem, miattam világban. Mert, hogy általában elbeszélünk egymás mellett, vagy úgy hisszük tudjuk, mit akar mondani a másik, és megkezdett mondatait nem hagyjuk befejezni, mert neki is tudnia kell, hogy mi okosak és műveltek vagyunk, és jól tudjuk, miről akar beszélni.

 

 

 

Ez a fajta „társalgási kultúra” úgy terjed, mint a tavaszi áradás, ha nem állja útját a gát. Gyermekeink gondolatát, már egy fél mondatból kitaláljuk, képtelenek vagyunk akár csak fél órát némán megülni mellette és hallgatni őt, hagy mondja el saját szavaival mindazt, ami lelkét, tudatát belül döngeti. Nem igazán bírunk duzzadó Egónkkal, aki már futna, rohanna, intézkedne, aki nem bír nyugodtan maradni, mert attól fél – már megint itt ez a „félelem”! -, hogy ha hallgat, ha nem ő a megnyilatkozó, az élet elrobog mellette, mint aprócska állomás mellett a nemzetközi expressz.

 

 

 

De nem erről beszélgettünk K.I.-vel – ez csak mellékesen jutott az eszembe, és ez is bizonyítja, mennyi mindent adhat nekünk és adhatunk másnak egy-egy beszélgetés során -, hanem a szociálpedagógus hivatásról, amely napjainkban javarészt kirekesztett a pedagógus társadalomból.

 

 

 

Már több mint egy éve azon gondolkozom, hogy mindazt, amit a főiskolán elsajátítottam, meg amit én a saját személyiségemmel ehhez még hozzá tettem (úgy is mondhatnánk, hogy azt, amivé vált, miközben áthatott), hogyan adhatnám át a fiataloknak? Voltak különféle próbálkozások, de a rendszer nem fogadott magába.

 

 

 

Amikor azt látom …, amit ebben az országban látni lehet manapság … és ezeket, összevetem fantáziám alkotta különféle jövőképekkel, a fiatalok nyilvánvaló vergődésével, kiábrándultságával, értékvesztettségével, legszívesebben sírva fakadnék. De megtanultam, hogy a sírás csak a méreganyagok távozását segíti és sírás után, vagy inkább helyette, írok és tervezek.

 

 

 

Ezekről beszélgettünk, meg arról, hogy a rendszer zárt, az új intézkedések pedig még szűkítették is ezt, és a szociálpedagógus, aki segíthetne a fiataloknak, a szülőknek, a pedagógusoknak, megint kimaradt a pedagógiai tervekből. Ennek egyik lényegi pontja, hogy még ma sem tudja senki, mit tudna adni a szociálpedagógus.

 

 

 

És tegnap megszületett az első szóbeli megállapodás: márpedig ezen, változtatni fogunk! Meg fogjuk ismertetni az emberekkel a szociálpedagógus szakmát, és meg fogjuk alakítani, azokat az egyesületeket – azok hálózatát -, melyek többek között célul tűzik ki, hogy minden gyermek egyéni képességeihez mérten, egyéni bánásmódot kapjon.

 

 

 

A feladatokat elosztottuk. K.I. írja az ötleteket, én megfogalmazom az alapító okiratot és mindketten keressük azokat a pedagógusokat, szociálpedagógusokat és szülőket, akik egyetértenek abban, hogy gyermekeinknek joguk van dönteni a saját életükről.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.