Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


TÉBOLYULT VILÁG...

2014.01.08

2009. Január 08. csütörtök

 

Észveszejtő, tébolyult világ!

Semmit nem ér az élet a nagy többség szemében!

Háborúk, gyilkosságok, megfélemlítés, felelőtlenség. Megtenni több millió emberrel azt, amit egyel sem szabadna! Kockáztatni az életeket, mert a gazdasági érdek ezt kívánja!

Hazugságok, csalás és lopás. Egy egész nemzet kifosztása, mert egyesek habzsolni kívánják a jót! (…)

Pedig a Földre elsősorban azért érkeztünk, hogy megtanuljuk a szeretet különféle formáit, hogy megtanuljuk a fizikai világot és annak módját, hogyan egyesíthető mindez a szellem erejével, hogy azután a kettőt egybeolvasztva harmóniában teremthessünk tovább.

És helyette mi van?

A pénz lett sokak Istene. A pénzvilág urai döntenek életről és halálról. Tettekről és történésekről. Egymás ellen uszítják az embereket, nemzeteket, mert nekik ez pénzt, hasznot, profitot, kamatot „terem”.

Mi ez, ha nem maga a gonosz megtestesítése?

A jó és rossz, együtt alkot bennünk egy egységet. Isten így teremtette meg az embert és azt mondta: élj!

Önmaga képére formált minket és önmagából adott nekünk. Minden emberben ott van Isten egy szikrája, és minden ember maga döntheti el, hogy ezt a szikrát mire használja.

Úgy is mondhatnám, hogy „egyek vagyunk”. Aki a másikat bántja, az önmagát üti, csakhogy ebben a nehézkes, tömör, anyagi világban, csak évek elmúltával derülhet ki – ha kiderül egyáltalán, mert a lényeg még most is fedett -, hogy egy-egy rossz cselekedet, miként változtat későbbi életünkön.

Tegnap a „Vonalban” című műsorban az egyik betelefonáló valami olyasmit mondott, hogy: „meg kell tanulni ésszel szeretni”. Egyébként nem mondott ő rossz dolgokat, de ettől a mondatától kicsapódott nálam a biztosíték.

Hát így gondolunk mi a szeretetre?

Még most is azt hisszük, hogy a szeretet az észbéli dolog?

Hát nem éppen arról híres a világ gonoszsága, hogy túlontúl racionális, túlságosan logikus akar lenni?

Az „ésszel való szeretés” nem más, mint képmutatás! Hát nem azt jelenti, hogy szeretlek, mert várhatok tőled valamit, mert tehetsz értem? Az érdeket. Az ember eszközként való használatát. Ezt jelenti. Melletted vagyok, mert melletted „hasznom” lesz, mégpedig anyagi. Általad hozzájutok a pénzhez, ami biztosítja számomra a jólétet. Ezt jelenti.

Mit mond az ész?

Lehet igazán szeretni így? Igazi szeretet ez?

Mi történne, ha egy napon azt mondanánk: nem kell a pénz! Megtagadjuk a hatalmát. Innentől kezdve fizetőeszköz a két kezed munkája, a tudásod és az emberséged, meg a szeretetted nagysága. Cserébe azt kapod, ami kell neked, két kezem munkáját, tudásom, emberségem és szeretetem. (?)

Tegnap megnéztem ezt a kisfilmet:

http://video.google.com/videoplay?docid=6132500997336473908

 

Van a végén egy mondat, amiért nagyon is megérte megnézni. Valahogy így szól (de ha megnézed a filmet, te is hallhatod, olvashatod):

„Ha majd a hatalom szeretetét felváltja az igazi szeretet, akkor lesz szabadság a Földön.”

Szeretni önmagunkat, valami olyasmit jelenthet, hogy szeretem azt a teremtő erőt, amely létrehozott. Szeretem a padot, amin ülhetek, szeretem az embert, aki létrehozta a széket. Szeretem azokat, akik lehetővé tették, hogy ez a szék elkészülhessen. Szeretem a lakást, amiben élek és azokat, akiknek mindez köszönhető. Szeretem a fákat, virágokat, fényt, vizet és a levegőt, és szeretem mindazokat, akiknek mindez köszönhető. Szeretem a Földet és a Holdat, a Napot és az egész Naprendszert. Szeretem az egész természetet, a Galaxisunkat és az egész Világegyetemet, melynek ugyanolyan része vagyok, mint önmagam fizikai testének.

Amíg nem úgy élünk, hogy a porszemcse egyetlen atommagjának elektronjai vagyunk, ám mégis teremtő erővel bíró lények, akik önmagukra ébredve teremteni képesek az anyag átalakításával… Amíg nem tudatosul bennünk, hogy a kozmikus eredetű gondolat is erő, a mi tulajdonunkban van, és lehúz minket a hatalomvágy… Amíg nem használjuk ezt az irdatlan erőt a jóság megtestesítésére… Amíg nem vesszük tudomásul, hogy egyek vagyunk a mindenséggel és nem ismerjük föl, hogy a másik az „Én vagyok”… Addig életünk nem a miénk. Azoké, akik manipulálnak minket. Ők talán már felismerték mekkora hatalom birtokosai, de rosszra használják.

Nincs más kiút, csak az, ha mi is törekszünk arra, hogy ráébredjünk szelíd erőinkre.

Akkor leszünk képesek semlegesíteni a negatív oldalt, és elérni az egyensúlyt, ahol minden ember valóban egyenlő, és egymásért él, egymásnak örül.

Ideje ráébrednünk, hogy a természet részei vagyunk, és igazából szeretetre, szeretni születtünk.

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

ildikob@freemail.hu

(Ildikó, 2009.01.11 12:59)

Hát, nagyon remélem!

Re: ildikob@freemail.hu

(robi, 2014.01.08 16:21)

mi ez ha ogy irsz hogy mint egy gyagya!!!!!!!!

Salgótarján

(Anonim, 2009.02.28 17:09)

Sok nagyszerú gondolat van megfogalmazva,de véleményem szerint nem a világ tébolyult hanem az egyes emberek.vagy ember csoportok,a pénz és hatalom megszerzése, vagy a végletekig valo megtartása érdekében válnak embertelenné.Ellenuk kell harcolni.

Salgótarján

(Anonim, 2009.02.28 17:06)

Sok nagyszerú gondolat van megfogalmazva,de véleményem szerint nem a világ tébolyult hanem az egyes emberek.vagy ember csoportok,a pénz és hatalom megszerzése, vagy a végletekig valo megtartása érdekében válnak embertelenné.Ellenuk kell harcolni.

bajzafi@freemail.hu

(bajzafi feri, 2009.01.11 10:45)

Bizony. "Majd ha a hatalom tekintélyét felváltja a tekintély hatalma..." Megérjük-e?