Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A buddhista közgazdaságtan alapelvei

2008.06.09

A buddhista közgazdaságtan kísértése.

Forrás: Interpress Magazin (Zsolnai László nyomán)

A fogyasztói kapitalizmus megroppantotta BOLYGÓNK ökoszisztémáit.

Nem dughatjuk fejünket továbbra is a „homokba”, muszáj észrevennünk az egyre több és egyre sűrűbben jelentkező változásokat!

-         olvadó sarki jég

-         olvadó gleccserek

-         emelkedő tengerszint

-         klímaváltozások

-         időjárási anomáliák

-         egyre erősödő viharok

-         elsivatagosodó területek

-         özönvízszerű esőzések

-         káros UV sugárzás erősödése

Ezek a változások figyelmeztetnek, hogy pazarlók vagyunk, hogy fogyasztásunkat csökkenteni kell. (Ez persze nem minden esetben csak rajtunk múlik, hiszen pl. nem igazán tehetünk arról, ha a kávéfőző teteje tönkre ment, és ezért kénytelenek vagyunk egy új kávéfőzőt venni, mert alkatrészt nem gyártanak hozzá. /Vegyél újat, a régit meg dobd ki!)

A buddhizmus szelídebb életformát javasol. A vágyak egyszerűsítését. (Ez a buddhista gazdaságtan egyik alapelve.)

A nyugati közgazdaságtan (k.g.tan) a maximális profitot támogatja. (Thomas Shelling, Nobel-díjas am. Közgazdász a k.g.tant az ÖNZÉS tudományaként mutatta be.) Hogy realizálódjon is a profit, ezért mindent el kell követni, hogy az embereket manipulálják. Hogyan lehetséges ez? Roppant mély pszichológiai tudásra van szükség. Ha nagyon sokszor elmondanak nekünk valamit, ami mellé még egy fülbemászó dallam is társul, meg vonzó, gusztusos képek, akkor vágyak ébrednek bennünk.

A profit érdeke (persze a profit a cég tulajdonosainak bankszámláját gyarapítja, ezért nem is a profitra kell orrolnunk, hanem a tulajra), hogy az emberek vágyait megsokszorozza.

„Ébresszünk új vágyakat! Generáljuk az anyagi javak iránti keresletet!” – mondják a tulajdonosok, és a marketingesek jó pénzért a segítségükre sietnek. (Ők is pénzből élnek!)

A tárgyi értékek nagyobbra becsülése az ember belső értékeinél, a jó hangulatú beszélgetéseknél, az egyszerű játékoktól, azt eredményezi, hogy az emberek nem érzik jól magukat a bőrükben. A hosszan tartó rossz közérzet komoly hatással van az egészségünkre. De nincs nagy baj – mondja a gyógyszeripar -, van nekem sok hatásos hangulatjavítóm és fájdalomcsillapítóm, ha esetleg a nagy rohanásban megfájdul a fejed, vagy túlfeszített tempód miatt az izmaid kiáltanak segítségért. Szépen elaltatjuk a fájdalomközpontot az agyban, és máris teperhetsz tovább.

Aki túlságosan anyagias, az elégedetlen az életével.

Aki elégedetlen, az nagyon hamar depresszióssá, bizonytalanná, agresszívvé válik. Személyiségzavarait (antiszociális, önromboló, önimádó) is tudja kezelni a gyógyszeripar, az agyműködést befolyásoló szerekkel.

A buddhizmus tagadja az állandó, változatlan ÉN létezését (ezt a modern idegtudomány alátámasztja, mert az ÉN helyén egyfajta virtuális ÉN-t talált, ami sehol sem lokalizálható), és a szenvedés csökkentésére koncentrál.(másik alapelv). A buddhista k.g.tan azt mondja, hogy az élőlények alapvetően érzékenyebbek a veszteségekre, mint a nyereségre 2:1 arányban. Éppen ezért a veszteségek csökkentésére kell koncentrálni.

A PIACOT ki kell terjeszteni. – mondja a nyugati k.g.tan (Azért mi tudjuk ugye, hogy a háttérben  ott a kapitalista vállalkozó? Nehogy már dühünk a k.g.tanra irányuljon!) Ha ugyanis egy-egy területen elérték a profit maximumát, ott már nem nőhet a haszon. Ezért a társadalom más régióit is PIACOSÍTANI KELL.  (Lásd az elmúlt egy évet hazánkban!)

A piacosodás a leggazdagabb érdekcsoport érdekeit tükrözi. Ők minden kérdést úgy oldanak meg, hogy az, nekik jó legyen, vagyis a dolgozó, szegényebb rétegek kárára.

A szegények, szembe az összefonódott hatalmakkal, nem tudják érdekeiket érvényesíteni. Csak azt látják, hogy egyre romlik a helyzetük, egyre több oldalról vesznek el tőle (Nem csak pénz! Időt, energiát, tiszta környezetet.), mert a gazdagok nem foglalkoznak olyan piti kis dolgokkal, mint: jövőbeli hatások. Gátlástalanul rombolja a természetet. Szemérmetlenül (a nagyobb profit reményében) szennyezi be a folyókat, szemrebbenés nélkül irt ki több száz hektárnyi erdőt. Ez már nyugodtan nevezhető, erőszaknak.

A buddhizmus vezérlő értéke viszont az erőszakmentesség. (harmadik alapelv) Azt javasolják, hogy az emberek fogjanak össze és alakítsanak közösséget. KÖZÖSSÉGI GAZDASÁGOT. Vagyis a termelők és a fogyasztók szövetkezzenek. (Pl. egy település, vagy lakótelep állapodjon meg egy gazdával, hogy terményeit, termékeit, folyamatosan megvásárolja. Minap olvastam, hogy ebben a kérdésben van előrelépés. Remélem, nem rombolják szét a hatalmak a most kötött megállapodásokat!) Sokféle megállapodás jöhet így létre. Olyan is, pl., hogy a termelésbe beleszólhat a közösség, hogy a termelő ne használjon vegyszereket. Összefogásuk eredménye lehet, pl. hogy  kiiktatják a rendszerből a felvásárlót, a multinacionális nagy cégeket, de akár idénymunkával is segíthetik a termelőt.

„A közgazdászok mindennek tudják az árát, de semminek nem tudják az értékét.” (Oscar Wilde író)

A nyugati gazdasági gondolkodás szerint minden annyit ér (az ember is), amennyi hasznot képes hozni. (Haszonleső elv.) Számukra nincs értéke a betegnek, az öregnek, a gyermeknek, a nőknek, a mozgáskorlátozottaknak. Nyomát sem találjuk törődésnek, gondoskodásnak. (Ne tévesszen meg minket az a reklám, amelyik arról szól, hogy „nincs idő a fájdalomra.” Mi segítünk. És a pihe puha pelenkareklám se, amelyik a pici popsiját védi, mert csak annak a babának védi , amelyiknek a szülei azt meg tudják fizetni.) A nyugati gondolkodást nem érdekli a munkása, fittyet hány a fogyasztó érdekeire. Bizalmatlan a partnereivel. Nem kötelezi el magát, csak a haszon az, ami egyedül hajtja.

A nagylelkűség, az önzetlenség (negyedik alapelv) márpedig kifizetődő. Az emberek többsége hajlamos arra, hogy viszonozza a jóságot. Ez igaz a gyárakban, vállalatoknál dolgozókra is, ha a vezetőjük igazságos és demokratikus. Ez még akkor is igaz, ha mára, annyira megfertőződött világunk, hogy sokan bizalmatlanok és minden önzetlenség mögött valamiféle „hátsó szándékot”, „összeesküvést” szimatolnak.

A buddhista k.g.tan általában a minimalizálást képviseli, úgy a szenvedésben, mint a vágyakban, az erőszakban és az eszközök használatában. Elve, hogy a „kicsi szép” vagy a „kevés több”.

A nyugati gondolkodás kívülről hoz nekünk elveket, hogy olyan vágyaink legyenek, melyek irreálisak. Ilyen irreális vágy, hogy az öreg az látszódjék fiatalnak, mintha az öregség valami csalással szerzett, szégyellnivaló dolog lenne. De ilyen az is, ha azt sugallja, hogy csakis akkor vagy értékes, ha a legújabb autót megszerzed, vagy megnyílnak előtted az ajtók, ha szél- és vízbiztos, betonhajad van. Azt sugallja, hogy legyél rámenős, erőszakos, nem kell törődni embertársaiddal. Az a lényeg, hogy „vidd valamire”.

Ezek az elvek alapvetően életellenesek. Meggondolatlan követésük, csak átmeneti örömeket képes hozni. Szembehelyezi az egyént a többi emberrel, az anyagi érdekeket a dobogó legfelső fokára állítva, iszonyatos lelki pusztítást végez.

Nagyon sokan belefásulnak ebbe az életbe. Üresnek érzik magukat, nem bíznak a barátaikba, emberi kapcsolataiban gyanakvóak és kizárólag üzleten alapulnak. A szegényebb réteget eszköznek tekintik, akik lassan rá is ébrednek erre. Mindent maguknak tartanak meg, és luxus életükért cserébe, semmit nem adnak, hogy mások élete is jobb legyen. (Tisztelet a kivételeknek, akik megbecsülik dolgozóikat, és adományokat osztanak.)

A buddhizmus arra figyelmeztet, hogy gyakori a nárcisztikus embereknél, hogy ha már belépnek a tébolyult világ mókuskerekébe, sok esetben már nem képesek érzékelni a becsületes és a becstelen határát. Gyakran a bűnözés útjára lépnek.

De, amint másokkal törődni kezdenek (ötödik alapelv, a másokkal való törődés), amikor figyelembe veszik a társadalmi érdekeket, jobban kezdik érezni magukat.

Tévedés azt hinni, hogy a buddhista közgazdaságtan ellenzi a jólétet.

Nemzetközi kutatások vizsgálták a GDP és a boldogság érzetének összefüggését, s arra az eredményre jutottak, hogy kb. egy főre eső 15000 dollár GDP szükséges, hogy a mai világban az emberi boldogságérzet kiteljesedhessen, a pénz egy bizonyos szintig igenis boldogít, vagyis szükséges feltétel, de ez a szint limitált.

A gazdasági növekedés általában nem jár együtt a társadalmi jólét növekedésével. Ezt a következtetést mindenki elismerheti fentiek tükrében, hiszen a gazdasági növekedés nagyobb hasznát a cégvezetők, tulajdonosok teszik zsebre. A növekedés erőltetése (a fogyasztói társadalom hirdetése, a dobd ki és vegyél újat!)  jelentős mértékben károsítja a természeti rendszereket.

A boldogság a teljességgel, és nem a gazdagsággal függ össze.

Igyekeznünk kell hát, hogy józanul és megfontoltan döntsünk arról, mi az, amit csökkenteni tudunk. Ha mást nem teszünk, csak lekapcsoljuk a lámpát ott, ahol hosszabb ideig senki nem tartózkodik, külön gyűjtjük a műanyag és a papír hulladékot, vagy egy héten kétszer gyalog, kerékpárral, vagy tömegközlekedési eszközzel megyünk dolgozni, már akkor is tettünk valamit azért, hogy jobb legyen a világ.

De ettől bizonyára többet is tudunk tenni idővel.

Mindez csak akarat, belátás, hit, és persze idő kérdése.

 

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.