Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Családi, közösségi életre nevelés, önismeret

2009.09.01

Magyarok Szövetsége: http://www.magyarokszovetsege.hu/

A Nevelési - Oktatási Tagozat  jelenleg a szeptemberre elkészítendő Nemzteti Érdek Program -nak a tagozatra háruló fejezetein dolgozik.  Kózös munkával elkészült a tagozat  "Állásfoglalás" -a mely azokat az alapvetéseket tartalmazza, melyek alapján végzik további munkánkat. Ez az állásfoglalás honlapjukon is olvasható.

 

Részlet az alap- és irányelvekből:

„ALAPELVEK

Megteremtjük a nemzeti sajátosságokra épített magyar nevelési - oktatási rendszert, amelynek alapeleme a nevelés, az önismeret, az önálló gondolkodás, az értelmes életvitel igényének fejlesztése.

CSELEKVÉSI IRÁNYELVEK:

Előtérbe állítjuk a hazaszeretetre, a családi és a közösségi életre nevelést. Az erkölcsi fogalmak megismerését, az etikus magatartás betartását minden iskolatípusban megköveteljük (igazság, becsület, tisztesség, hit, vallás, szeretet, pozitív gondolkodás).”

 

Az én javaslatom V./a. Családi, közösségi életre nevelés, önismeret témában.

1.        Fenti alapvetésből  és cselekvési irányelvből következő CÉLMEGHATÁROZÁS az - V./a. Családi, közösségi életre nevelés, önismeret - konkrét területre, fejezetre vonatkoztatva:

Minden ember egyedi, nincs két egyforma ember, akiknek azonos biológiai, fizikai és pszichológiai képességei, adottságai lennének. Minden ember páratlan és megismételhetetlen.

Képességek feltárása, készségek fejlesztése, csoportos (a közösségi) munkához való szoktatás, a kreativitás,  a kutatási ösztön felélesztése,  önálló véleménynyilvánítás, felellősségvállalás megtanulása.

2.           Helyzetértékelés és állásfoglalás a jelenlegi időszakról és a jövőbeli feladatokról.

(Hova jutottunk, miért, hogyan tovább, mik a főbb változtatási irányelvek.)

 

Minden döntésünket befolyásolja, hogy mennyire tudatosan használjuk érzékszerveinket, illetve, hogy ezek által a minket ért élményeket hogyan, milyen intenzitással éljük át. A szeretetteli légkör nagy hatással van érzékszerveink használatára, valamint az önmagunkról kialakított képünkre. A szeretet, a megértés, az elfogadás légkörében sokkal jobban működünk, képességeinket van türelmünk kibontakoztatni. Segít minket az önfeltárásban, önelfogadásban, amelynek hiánya azt eredményezheti, hogy az egyén elveszíti képességét arra, hogy önmagával és környezetével harmonikus egységben éljen. Tudatosítani kell, hogy az embernek nem kell kimagasló nagy művésznek, vagy tudósnak lennie ahhoz, hogy  társai számára értékes ember legyen. A gyerekeknek meg kell tanulniuk, hogy mindenkit önmagáért szeressenek és tiszteljenek, ne pedig azért, amit kaphatnak tőlük.

Oktatási intézményeink mára a „versenyistállók” munkatempóját vették fel. Irdatlan mennyiségű tudásanyaggal terhelik a gyerekeket. E mennyiségi elvárás mellett már nem marad idejük a gyermeki személyiség formálására, az egyéniség kialakítására, nem tudnak tekintettel lenni a teherbíró-képességek különbözőségére. Az oktatás-nevelési folyamatban már nem marad hely a legalapvetőbb emberi értékekre, mint szeretet, barátság, tisztelet, megértés, elfogadás, felelősségvállalás. E tananyaghalmaz, az utasítások feltétel nélküli  elfogadása, a vezető multinacionális cégek által feltételként megszabott elvárások szerint oktatja a fiatalokat. Ebben a versenyütemben, a gazdasági-pénzügyi előnyökre, profitra, haszonra koncentráló világban, nincs szükség emberré, apává, anyává, hazafiakká, barátokká nevelni a gyermekeket. Nincs idő az egyéni képességek feltárására, az adottságok feltérképezésére, kihasználására. Fejleszteni pedig ebből eredően nem is lehet. pedig minden embernek joga van ahhoz, hogy képességeit, lehetőségeit megismerje, és ezáltal reális jövőképet alakíthasson ki önmaga számára.

Mindezeket nem nyújtja a ma iskolája.

A diákok nem tudnak értelmet adni saját valóságuknak, képtelenek jövőt tervezni, mert a külvilág torztükröt tart eléjük. Alkotókedvüket szegi a munkanélküliség, a kilátástalanság, vagy éppen az egy élet munkájával megszerzett vagyontárgyak gyors elveszthetősége. Mindezek mellett érzékelik a kétkezi munka leértékeltségét, valamint az aránytalanságokat az anyagi és az erkölcsi elismerések területén. Alapvető emberi értékek kerültek elvetésre, ami az emberi tudattalan ősi része, és amely hiánya minden emberben elkeseredettséget vált ki. Ilyen esetben az egyén egész erkölcsi talapzata, ősi mítosza sérül, még akkor is, ha ezek a sérülések ténye nem kerül a tudatba.

Nagyon fontos feladat tehát, hogy a gyermekek kezébe önsegítő eszközöket adjunk, hogy tudatosítsuk bennük, módjuk van a változtatásra, alakíthatják, befolyásolhatják saját életüket, kell, hogy szeretettel, biztonságos környezettel vegyük körül őket, ahol érezhetik, hogy nem csak a szüleik, de tanáraik és a közvetlen környezetük, a helyi intézmények, civilek, és vállalkozók is mellettük állnak.

Mai valóságunk bonyolult rendszer, amelyben számtalan helyről kapnak a fiatalok sok esetben téves információkat. Ezek az információk kétségessé tehetik az ő és környezetük értékeit is. A fiatalok összezavarodnak, és a sztárok (vagy a média által annak kikiáltott sztárok) életét tekintik követendő példának. A média olyan befolyással bír, amely hitelességét az emberek 90%-a nem kérdőjelezi meg. A régi bölcs értékek helyett újakat teremtenek, amely követésére gátlástalanul felszólítanak. Ahhoz, hogy gyermekeink szelektálni tudjanak, hogy függetleníteni tudják magukat ezektől az eltorzított értékektől (gondoljunk a reklámokra), nagyon sokat kell beszélgetnünk velük, de még több lehetőséget kell adnunk nekik arra, hogy egymással irányítottan, felnőtt felügyelettel vitázzanak, eszméket cseréljenek, nézeteiket másokkal megvitathassák. Csak így lesz képes identitásuk kiteljesedni, személyiségük egészségesen fejlődni.

Az iskolai oktatásban változásokra van szükség. A frontális osztálymunkát meg kell szüntetni, vagy nagyon minimálisra kell csökkenteni. A tanítási órákon be kell vezetni az interaktivitást, amely nem kizárólag osztálytermekben (maga az osztályterem is reformra szorul) zajlik, hanem múzeumban, könyvtárban, hivatalokban, áruházakban, erdei iskola körülményei között. A pedagógus magyaráz, a diák passzívan hallgat, vagy jegyzetel, folyamatot fel kell, hogy váltsa az érdeklődés-kutatás-felfedezés-tanulás-tudás folyamata, melyeket ki kell egészíteni azokkal a csoportfoglalkozásokkal, melyek megtanítanak csoportban, párban, egyénileg dolgozni, feltárják az érdeklődési területeket, képességeket, tanulni, kutatni és tervezni tanítanak. Ezek a csoportmunkák 2. osztályos kortól indulhatnának, heti egy alkalommal. És a már felsoroltakon túl pályaismeretet is adnia kell, be kell vezetni a fiatalokat a választható szakmák, hivatások világába, éspedig játékos elemekkel.

  3. Indoklás:

Idézetek, magyarázatok, értékelések (visszautalás korábbi eredményes időszakokra,

neves kutatók, írók, politikusok, tudósok, népi bölcsességek, vallási elvek stb. illeszkedő   gondolatai).

Szent-Györgyi Albert nyomán: „Az iskola arra való, hogy az ember megtanuljon tanulni, hogy felébredjen tudásvágya, megismerje a jól végzett munka örömét, megízlelje az alkotás izgalmát, megtanulja szeretni, amit csinál, és megtalálja azt a munkát, amit szeretni fog.”

Minden gyermek mérhetetlen tudásvággyal érkezik az életbe. Már a Magyar Ősvallás is azt hirdette, hogy az Isten anyagból alkot szellemi matériát és szellemiből anyagot, ezért hozta létre „…az élőlényeket, akik életük folyamán gyarapítják a szellemkvantumját. Matériát alakítanak vissza szellemanyaggá. (…)A tudás megszerzése energiát igényel, ez a felhalmozott szellemanyag akkor sem vész el, ha az élőlény meghal. Az energia átalakul. A szellemek táborában vagy Istenben ilyenkor erőgyarapodás történik…”

A gyermeki kíváncsiság szinte kimeríthetetlen, feltéve, ha megfelelő nevelésben részesül. Ebben nagy felelősség hárul a szülőkre és a pedagógusokra. Ahhoz, hogy az ember önszorgalomból tanuljon, egyrészt érintettnek, másrészt kíváncsinak kell lennie. A témába „bele kell ütköznie”. Ha nem szembesülünk egy problémával legalább minimális szinten, annak megoldásán sem kezdünk el gondolkodni. A kutatandó témákat elsősorban nem a pedagógusnak kell hoznia, hanem adott tanulócsoportnak. Erre viszont csak a gondolkodó, aktívan cselekvő, kérdezni merő, vitázni, érvelni tudó közösség képes.

Az elfogadáshoz megértésre, belátásra, és gyakorlati tapasztalatra van szükség. Ha az a célunk, hogy létrejöjjön egy olyan társadalom, ahol az emberek fontosabbak az anyagi javaknál (pénzügyi-gazdasági mutatók, pl.), akkor úgy kell nevelni gyermekeinket, hogy ismerjék, tudják az emberi értékeket. Amint ezt megvalósítjuk, úgy a gazdasági mutatók is emelkedni kezdenek, mert gyermekeinkből alkotó, tenni akaró, megértő, segítő felnőttek lesznek.

Platón: „Kerüljük a kényszert s hagyjuk, hogy a kisgyerek örömmel tanuljon. A gyerekek játékok révén okosodnak, a kényszeres okítás nem jut el a lelkükig.”

4. A célok megvalósításához szükséges intézkedések, tevékenységek, konkrét feladatok

meghatározása:

(Javaslatok: 1. változtatások, 2. a végrehajtás lehetséges módjai, 3. a megvalósítás ütemterve.)

„Cél lehet: a saját tökéletesség, önmegvalósulás érdekében való munkálkodás és az embertársak, a mások boldogulásáért való küzdelem.” (Kant, 1797)

-         az 1-4 osztályban a játékos tanulás legyen a legfontosabb, később is legyen játék, de akkor már a komolyabb kutatásoké, terepgyakorlatoké, legyen a főszerep.

-         az osztálylétszám ne legyen több 16 főnél

-         az osztályterem inkább hasonlítson egy otthonra (pihenősarok sok növénnyel, amelyek gondozása a diákok feladata; tudásbázis számítógéppel, könyvekkel, folyóiratokkal, társasjátékokkal; barkács-sarok rajzhoz, technikához, kézimunkához; stúdió, hang és képfelvételek, valamint a csoport újság elkészítésének helye; étkező-konyha, ahol a háztartási ismeretek elsajátíthatók és a tízórai elfogyasztható.)

-         A szülőket, helyi vállalkozókat, üzemeket fel kell kérni a termek berendezésére, a felszerelések, technikai anyagok, kellékek beszerzésére, elkészítésére.

-         Csökkentett tananyaggal a pedagógusok és szociálpedagógusok közösen készítsék el a csoport éves programjának vázlatát, majd azt beszéljék meg a gyerekekkel.

-         A diákok naplót készítsenek vágyaikról, álmaikról, terveikről, valamint e naplóba kerüljön be minden tevékenység és információ, melyeket a csoportban végeztek, megszereztek.

A foglalkozássorozat 2. osztálytól 8. osztályig, hetente 90 perc. A szakmunkásképzőben és a középiskolákban a csoportfoglalkozásokat tovább folytatnám, heti 120 percre emelve az időtartamát.

C.G. Jung: „Létezésem értelme az, hogy az élet, kérdést tett föl nekem. Vagy fordítva: én magam vagyok a kérdés, amelyet a világhoz intézek, és föl kell mutatnom a magam válaszát, különben csupán a világ válaszára hagyatkozhatom.”

E kijelentést használnám mottóként a folyamatra, amelynek során a  gyerekek magabiztos, önálló véleménnyel rendelkező, önállóan dönteni képes felnőttekké válhatnak majd.

A foglalkozássorozatnak tartalmaznia kell:

-         játékokat, fejtörőket, fogalomértelmezést

-         pályaismeretet

-         kommunikációs-, és előadás-technikát

-         tervezést-kutatást

-         erkölcsi, etikai kérdéseket

-         életúttervezést

-         konfliktuskezelési módszereket

-         egyedi megoldásokra ösztönző jövőterveket

 

5. A feltételrendszer meghatározása:

Államigazgatási, jogi feladatok (pl. törvények módosítása, intézetek átalakítása, megszüntetése, pénzügy stb.)

 

Egy osztályban nem lehet több diák 16 főnél, minden osztályban két pedagógus dolgozzon a csoportfoglalkozásokon. Csak így valósítható meg, hogy minden gyermek kellő figyelmet és segítséget kaphasson, valamint így érhető el, hogy teret kaphatnak a nézetbeli különbségek.

Az oktatás-nevelés elsőszámú állami feladat legyen.

A pedagógusképzésbe be kell emelni (ne csak választható legyen) a speciális ismereteket.

A helyi vállalkozók álljanak napi kapcsolatba az iskolákkal, kapjanak adókedvezményt, amennyiben az iskolákat támogatják, valamint engedélyezzék a kihelyezett órák megtartását üzemükben, ahol megismerkedhetnek a fiatalok a különféle szakmai folyamatokkal, egy-egy vállalkozás mindennapjaival, ügyeinek intézésével. (munka)

A hivatalok, intézmények, kórházak, üzemek, gyárak, áruházak stb. egyik célfeladata legyen az oktatás-nevelés gyakorlati segítése, legyenek partnerek a fiatalok életrenevelésében. (munka, egészségmegőrzés, ápolás, hivatalos ügyek intézése)

A családok intenzíven vegyenek részt gyermekük iskolájának támogatásában. Elsősorban a felszerelések gyarapításában, elkészítésében. A szülők közössége munkával járuljon hozzá a pénzügyi nehézségek áthidalásához. (közösségi, társadalmi munka)

Az iskolák álljanak kapcsolatban a Civil Szervezetekkel, egyházi szervezetekkel, adjanak lehetőséget a civil világ bemutatkozásának, szervezzenek látogatásokat mindkét oldalról, a diákok látogassák a civilek, egyházak rendezvényeit. (kultúra, sport, szabadidő, pályázatírás, emberi kapcsolatok, hitélet)

Az iskolák tartsanak kapcsolatot a fogyatékkal élők iskolájával, a készségtárgyak órákat úgy szervezzék, hogy azokon a fogyatékkal élők legalább havonta kétszer velük együtt tudjanak dolgozni. A normál iskolák havonta egyszer szervezzenek látogatást a fogyatékosok iskolájába, ahol együtt tanulnak, dolgoznak a mássággal élőkkel. (empátia, elfogadás, tolerancia, segítőkészség)

A tanulók, tanári, szülői vezetéssel szervezzenek minél több rendezvényt ( színjátszás, irodalmi felolvasás, vetélkedő, játék, sport, kiállítás, vásár, ki minek a tudója stb.), mely rendezvények bevétele az egész iskolai közösség igényeinek fedezetére fordítandó. (közszereplés, szervezés, tervezés, kultúra, etika)

A tanulandó anyagokat ne szabályozzák központilag. A pedagógusok legyenek rugalmasak, egyénre szabottan tűzzenek ki feladatokat. (egyéni képességek szerint)

Legyen iskolarádió és magazin, amit a gyerekek maguk szerkesztenek. (közélet, értékek)

6. Eredmény-értékelés:

Ha a kitűzött célok megvalósulnak, milyen változást idéznek elő, és ennek mi a jelentősége az ország, illetve a nemzet megmaradása és fejlődése szempontjából?

 

A pedagógiai szociológia kimondja, hogy az, ami körül veszi a gyermeket, meghatározza életét. Iskolában és azon túl is. E környezet egyúttal meghatározza teljesítményét és későbbi pályafutását is. A családi nevelés fontos, de éppen ennyire fontos az iskolai nevelés is, mert a kortárscsoporttal  és a felnőttekkel éppen, hogy itt lép együtt kapcsolatban a gyermek. A személyiség folyamatosan fejlődik, még akkor is, ha tudjuk, hogy vannak veleszületett testi, idegrendszeri sajátosságai. A környezet, amelyben mindennapjait éli a személy óriási változásokat képes előidézni a személyiségben. A társadalmi közeg a természet része. Meghatározott helyen élünk, ahol adott az éghajlat, adott a település struktúrája, történelme, hagyományai, és ebbe a közegbe helyezkedik el az iskola. Az iskola feladata, hogy ebben a rendszerben navigálja a fejlődő, változó, alakuló gyermeket. A személyiség születéskor potenciális. A tulajdonságok társadalmi, emberi, környezeti hatások által alakulnak ki.

Az INKLÚZIÓ vagy befogadás esetében a pedagógiai szemlélet változik meg. Nem a gyereket akarjuk beszuszakolni egy merev rendszerben, egyforma módszerekkel, hanem differenciálunk. A pedagógus meglátja minden gyermekben a speciálisat, a rá jellemző egyedit, és természetesnek veszi, hogy minden gyermeknek lehetnek problémái, tanulási nehézségei. Ha ez természetessé válik a pedagógus számára, a többi gyermek is ezt tekinti példának, és azt fogja érezni, hogy őt valóban elfogadják, neki valóban jót akarnak, és nem kell szégyenkeznie, ha vannak tudásterületek, ahol ő gyengébben teljesít. Ha képességeihez mérten terhelik, nem lép fel szégyen, frusztráció és a pedagógus eszköztára is kiterjed.

 

A differenciált, egyénre szabott és csoportosan végzett munka során kialakul a gyermekben a segítés-támogatás-elfogadás szemlélete, amely csökkenti  a társadalomban az előítéletességet.

A diákok hamar megtanulják, hogy ötleteik nem elvetendő butaságok, sokkal jobban fognak bízni önmagukban, merik használni fantáziájukat, ami által a társadalom sokkal színesebb, ötletdúsabb és fejlődőképessé válik.

A gyakorlati tapasztalatok segítik az elméleti anyagok megértését, átláthatóságát, és a gyerekek megtanulják nagyon hamar, hogy nem minden esetben az ismeretanyag mennyisége a fontos és megtanulják azt is, hogy megbecsüljék a kétkezi munkát, amit mára sajnos társadalmunk teljesen lealacsonyított, holott minden kétkezi munka, alkotó munka.

Ha a gyermekek tevékenyen részt vehetnek osztálytermük berendezésében, szépítésében, rendben tartásában, hamarabb kifejlődik szépérzékük és ez azon tanulóknál is működésbe lép, akiknek az otthonuk esetenként nem rendezett. A gyermek az iskolából haza fogja vinni ezt az igényét, és képessé fog válni arra, hogy egyszerű anyagok használatával otthonát is széppé alakítsa, rendbe és tisztán tartsa.

 

Egy önmagát, és társait ismerő, tisztelő, a környezetéért (biológiai, emberi, fizikai) felelősséget vállaló, azt szerető, erkölcseiben tiszta, és őszinte ember, minden körülmények között azon munkálkodik, hogy a lehetőségeihez mérten a legtöbbet nyújtsa életével, munkájával. Ez minden esetben a nemzet, a haza felemelkedését szolgálja.

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.